Ahiru no Sora (2019–2020) 80% 6★

A szívemhez nőtt ez a sok hülye. Egyszerre előnye és hátránya a sorozatnak, hogy teljesen földhözragadtan „kezelik” a kosárlabdát. Senki sem egy Csodák Generációja benne jó, van benne egy kis zónakezdemény, de a manga a KnB előtt futott. A csipet-csapat nagy része full kezdő, és jó végigkövetni a fejlődésüket. Az elején szétröhögtem a fejem, de a második felére egyre drámaibb lett a sorozat, és ez meglepően jól állt neki. Megjelent az én egyik kedvenc karaktertípusom is, a megtért rosszfiú, de igazából a legtöbb karakter abszolút kedvelhető. A meccseket viszont gyakran túlnyújtották, így hetente elég idegesítő lehetett követni a sorozatot. A legnagyobb kedvencem Momoharu lett, de Tobi is ott van szorosan mögötte. A karakterdizájn igazából elég fura, főleg a karakterek szája, de kifejezetten üdítő látvány, hogy nem full ikemenek tolonganak a pályán, és így csak még jobban lehet értékelni a dögös játékosok látványát. Yasu, Momoharu, miután frizut váltott *-*

Nagyon szerettem ezt a sorozatot, de van egy két-dolog, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül:
– animáció
értem én, hogy heti sorozat és 50 rész, de ez a sok állókép… fájt… azért 2020-ban nem ezt várja az embert
– spoiler Remélem, hogy lesz folytatás.