Daniel Pratt megkeseredett, magányos, egykori szuper-zsaru évek óta egy afrikai kisfaluban él idilli, békés életet. Mikor megtudja, hogy lányát meggyilkolták, Lyonba utazik, hogy maga kerítse kézre a gyilkost. A rendőrségről régi kollégájának fiatal beosztottja, a bájos Sabine segíti, akit… [tovább]
A zsaru szava (1985) 7★
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Édestestvére ez a mozi a pár évvel később készült Ne ébreszd fel az alvó zsarutnak. A stilisztikai és tematikai különbségek jószerével letagadhatatlanok, a két film mégis kétféleképpen viszonyul Delon korához és az előtte lévő lehetőségekhez: a Ne ébreszd fel… alapvetően elfogadta, hogy a sztár elmúlt ötven, és a sármja immáron egy kicsit másféle vonásokból táplálkozik, mint korábban – ezt érzékeltetendő, a sztori elején rögtön kapott az ágyába egy gyönyörű stewardess-t, és innentől nem volt kérdés, hogy a francia mozi ikonja még mindig mágnesként vonzza a nőket. A zsaru szava ezzel szemben mintha az amerikai zsánermozikból merítene – ha Delonnak van még mit a tejbe aprítania, akkor mutassa is meg. Hiába gyűrött a tekintete, izomzatát, felső testét még mindig megirigyelné bármelyik huszonéves testépítő vagy modell, úgyhogy kerüljön a hangsúly ide, a férfiúi erőre, a teljesítményre.
Ez lett végül film egyik legsúlyosabb hátulütője: mindenáron, ha stilisztikailag meg is ölik vele a mozi egészét, akkor is meg kell mutatni Delon testét a maga teljes pompájában. Nem mondom, lecsókolnám a Holdat az égről, ha nekem ilyen fizikumom lenne, de ez mégiscsak egy film, Delon pedig mégiscsak Franciaország legvégső, örök férfiideálja – tényleg szükség van erre, kell egy ezerszer leírt tényt bizonygatni?
Ízlés dolga, ha az amerikai filmekben belefér, akkor férjen bele a franciáknak is. Mindezen túlmenően A zsaru szava egy teljesen potens nyolcvanas évekbeli francia akciófilm, kézigránáttal zsonglőrködő hőssel, leszámolással, bosszúval, mocskos zsarukkal és erkölcsi igazságot szolgáltató zsarukkal. Az alapkonfliktus nagyjából fedésben van a korábban már említett utózmánnyal, ezért erről beszélni most felesleges, főleg mivel ott sokkal jobbra sikerült a kifejtése. Ami ideát feltűnően problémás, az a színészi teljesítmények milyensége: Delon ezúttal egyedül marad, Gélin és Perrin a szűkösre szabott karakterek és műsoridő szorításában szenved, nincs igazán lehetőségük villantani (khm, legalábbis Perrinnek nincs), mindenki más pedig abszolút másodhegedűs a porondon. Alain Delon one man show-ja viszont kétségkívül megér egy misét, főleg mikor elég komoly kaszkadőrmutatványokat vállal be – érzésem szerint tényleg ő, legalábbis a hülye vágások ellenére nem tűnik úgy, hogy egy-egy kulcspillanatban kicserélték volna őt egy dublőrre. A folyóbeli fürdőzés mondjuk így 2024-ben hordoz magában egy kis extra pikantériát…
Delon filmográfiájában ez egy tucatfilm, nincs különösebben nagy jelentősége az életműben, de remekül bizonyította, hogy 1985-ben még mindig az övé volt Frankofónia legszebb férfi teste. Szerintem a Ne ébreszd fel… jobb film, de a zsánervonalon ennek a darabnak sincs sok szégyellnivalója. Ezzel együtt inkább a régimódi európai bűnügyi filmek kedvelőinek, meg hát természetesen Delon rajongóinak ajánlanám.
