Egy lány története. Egy lányé, aki rossz korba született a „furcsaságával”. Olyan korban, a harmincas években, amikor még nem ismerték fel, mi is a baja (autizmus) és egyszerűen ráhúzták a sablont (no meg a kényszerzubbonyt): őrült… Még saját édesanyja is bolondnak tartotta (sőt, aztán csak ő… [tovább]
Egy lány története. Egy lányé, aki rossz korba született a „furcsaságával”. Olyan korban, a harmincas években, amikor még nem ismerték fel, mi is a baja (autizmus) és egyszerűen ráhúzták a sablont (no meg a kényszerzubbonyt): őrült… Még saját édesanyja is bolondnak tartotta (sőt, aztán csak ő igazán), szégyellte és nem engedte kibontakozni az állapotával együtt járó jó képességeit (a zongorázást): „Csak utánzás – nem akarom, hogy erről beszéljen a környék!” Pedig anyuka valaha ismert operaénekesnő volt… Az egyetlen, aki érzi, látja és megérti húga állapotát, az Franny, a nővére, aki maga is hendikeppel indult az életnek, csak ő nem lelki, hanem fizikai hátrányban van: a keze sérült születésekor. Ő az egyetlen, aki próbál ellenszegülni a beszűkült látókörű anya rossz döntéseivel, amit a húga életével kapcsolatban hozott. [bezár]
