A Yuma erőd aranya (1966) 66% 5★

Abszolút élvezhető kalandfilmes beütésű spagetti western, nem kevés ostobasággal és némi gyermeki logikával. Legyen a hangsúly a gyermetegségen: bár néha túlzásokba esik, a film alapvetően mintha a fantáziagazdag gyermeki elmét venné magának célba. Nem mondom, hogy ez baj, sőt, hogy nem felüdítő egy túlságosan is macsó zsánerben, de megvannak a maga kódolt hátrányai is…

A Yuma erőd aranya megint egy olyan mozi, amit 6-12 évesen rommá néztem volna, hogy aztán kockáról kockára el is játsszam az udvarunkon. Története mintha félúton lenne a veretes spagetti westernek és az ifjúsági kalandregények között – sok tekintetben veszélytelen, idealista, naiv, sőt, egyenesen buta fordulatok tarkítanak pár veszélyesebb sarokpontot. Hogy mást ne mondjak, az a bizonyos kínzási jelenet egyértelműen túlzó ahhoz képest, amit addig mutatott magából a mozi.
Giuliano Gemma viszont tökéletes a főszerepben. Azonosulásra tökéletesen alkalmas, cserébe jó ha fél dimenzióval rendelkező hős, akit önironikus módon a cselekmény egy pontján még nyíltan le is hősöznek, mintha a rendező és a forgatókönyvíró reflektálni akart volna a látomásuk egyértelmű hibáira. Ha már rendezés: a mozi kezdetén gondolkodóba estem, az első néhány képkocka láttán szentül hittem, hogy én ezt a filmet már láttam, és tényleg – A Yuma erőd aranya majdnem pontosan ugyanúgy kezdődik, mint az Egy lyukas dollár, amit szintén Giorgio Ferroni rendezett és ugyancsak Gemma volt benne a főszereplő. Érdekes plusz adalék, hogy a két film által felvillantott hangulat és miliő szinte tökéletesen azonos, sőt, idecitálhatnám a Wanted című közös filmjüket, hát még A tüzes íjászt. Egyébként a három említett westernben Gemma karakterét mindig Garynek hívják – véletlen? Aligha!
A film zenéjét Gianni Ferrióval „felesben” Ennio Morricone szerezte, és számos ihlettelen munkájával szemben ezúttal sokszor tényleg sikerült megtámogatnia a cselekményt, de nagy csodát azért nem művel…

Végeredményben a Ferroni-Gemma együttműködés leklasszikusabb gyümölcse a Robin Hood mozijuk volt, amit én is szeretek, dacára minden hibájának, de a westernjeik esetében azért ki-kilóg a lóláb. A Yuma erőd aranya a kétségtelenül jól működő ifjúsági beütődése ellenére még nem egy szerethető hetes, inkább egy tisztességes hatos. A jobb Gemma-westernek bizony kicsivel később születtek meg.