A tökéletlen trükk (2008) 58% 39★

Kissé aljas húzás volt magyarul a fenti címmel illetni ezt a filmet, de a forgalmazói logika már csak ilyen. Valahol ironikus a dolog, hiszen aki A tökéletes trükk paródiájára, egyáltalán vígjátékra számít, az könnyen csalódhat. Ez a kissé radar alatt úszó mozi dramedy, abból is kissé laposka, afféle tévéfilmes produkció benyomását kelti, de működik.

Lehet, hogy részben éppen amiatt a John Malkovich miatt, akit én mindig margóra tettem, mondván, ha egy film jó, akkor önmagától jó, nem a jelenléte miatt, és fordítva: nem is volt jó film, lám, ott volt Malkovich is, ő se mentette meg.
Tény, hogy tenyérbemászó figuraként az ember nagyon nehezen kategorizálja a fickót, de az itt bemutatott erősen neurotikus, rigolyás, mégis joviális művész-bűvész karakter igazán jól áll neki. Az a fajta szerep ez, amit nagyon könnyű lenne a néző számára fárasztó és sablonos modorosság-ámokfutásba taszítani, de Malkovich ezt nem teszi meg. Sőt, kimondottan visszafogottnak hat, még akkor is, amikor Buck Howard éppen ideggörcsben elégedetlenkedik karrierjének egyik újabb balszerencsés fordulata miatt.
Az viszont ettől még tény marad, hogy A tökéletlen trükk afféle látványosan kis költségvetésű projekt-mozinak hat, alkotói szerelemprojektnek, ami legrosszabb esetben is elfuthat a gyártó stúdió kábelcsatornáján, apránként behozva ezzel a költségeit. Valamiért szürkének hat, nincs igazán szépen és egyedien fényképezve, vágva és rendezve, mindent az amúgy valóban szép és mondanivalóval gazdagon megpakolt történet, illetve a színészek visznek a hátukon. Utóbbiak közül Malkovichot csakis dicséret illeti, Tom Hanks fia szerintem nem villant nagyot és sajnos ez nála már nem is az első eset, míg Emily Blunt tipikus „jó, hogy ott van, de ott lehetett volna bárki más is a korosztályából”.

Tisztességes, pozitív élmény A tökéletlen trükk, talán egy kicsit még bele kellett volna szuszakolni, hogy több téren is villantani tudjon. Szégyenkeznie azért így sem kell.

Érdekes egy stílusa volt Howardnak, de Malkovich miatt muszáj volt szeretnem :D Troy-t is bírtam és szerintem jó ötlet volt, hogy az apja a valóságban is az, bár Tom Hanks most szerintem nem annyira hozta a szokott formáját, mondjuk nem is szerepelt túl sokat.
Egy kicsit lehetett volna pörgősebb, vagy misztikusabb, emiatt egy kicsit lagymatag lett, főleg a végére ült le a történet, de azért a csavar tetszett benne a végén.

Nem egy rossz film, bár a szereplők rémesen idegesítőek. Hogy kit kedveltem? Tom Hanks alig jelenlévő figuráját, aki ebben a filmben – mintegy különlegességként – az igazi fia filmbéli apját alakítja. Zseniális!

A színészek jók, a kis hülye jól játszotta a kis hülyét, a ripacs a ripacsot és Steve Zahn is jól hozta a szokásos kretént. :D Egynek elment – gondoltam, és hopp, már másodszor láttam.
Szeretem az illuzionistás filmeket, akkor is, ha nem élvonalbeliek.

Nem különösebben tetszett a film, de úgy vagyok vele, hogy amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem, így végignéztem. Semmi extrát nem tudok róla elmondani. Idegesítő volt Buck, a hülye kézfogásával, az idétlen stílusával (legszívesebben elmenekült volna tőle mindenki. Nem is volt senkije a kísérőjén kívül, mikor kórházba került nem tudtak senkit értesíteni)
Minden fellépése színhelyén elmondta:
– Imádom ezt a várost!

Különösebben azért sem vonzott a film, gondolom, mert soha nem bírtam a bűvészeket, illuzionistákat. Egyszerűen nem hiszek bennük.