A tökéletes szomszéd (2025) 65% 15★

„Anyukád úgy döntött, hogy kiáll melletted. Téved választott maga helyett. Ez az édesanyák dolga!”
Nagyon nagyon nem leszek népszerű :) (kezdem megszokni).

Amit a dokumentumfilm láttatni szeretne:
– Egy afro-amerikai, négy gyerekkel megáldott (:) édesanyát lelő egy fehér nő, előre megfontolt szándékkal, mert régóta torzsalkodnak.
– A gyerekek csak kedves kis gyerekek, akik csak játszanak, bolondoznak, hiszen csak gyerekek.
– Egy egész közösség roppant össze a történtek alatt.
– A fehér nő rosszindulatú, „pszichopata” – ahogy a rendőr (!) fogalmaz.
– A fehér nő folyamatosan morgott, patáliát rendezett, szidalmazta a kedves gyerekeket akik a közösségi telken játszottak és nem ártottak neki, ő mégis le N-betűzte őket, és csúnyán beszélt velük, megdobta őket görkorcsolyával, illetve elvette az egyik fiú iPadjét.
– A fehér nő rasszista, csúnya, gonosz rasszista!
– A fehér nő nem együttműködő, a fehér nő fegyvert/kezet emelt egy afro-amerikai nőre, égjen el a pokolban, teljesen indokolatlanul, gonosz szíve vezérelte tettet követett el és spoiler, pusztán rasszizmusa, felindultsága miatt, ősi gonosz erőktől fűtve.
– A közösség az ítéletet követően spoiler kiáltással konstatálta a történteket.

És akkor ahogy én látom (és a jelenlegi helyzetemből pontosan ismerem a hölgy lelkivilágát – én is a szomszédok miatt vagyok kénytelen eladni a saját ingatlanomat és elköltözni egy tanyára, ahol nincsenek kb.szott emberek végre).

– A fehér nő kénytelen – valószínűleg anyagi helyzete okán vagy mert átverték (ha igen, üdv a klubban, pacsi) egy olyan környékre költözni, ahol a kevésbé jól szocializált társadalmi réteg él egyik napról a másikra. Azt gondolja, hogy megpróbál integrálódni.
– A fehér nő magányos, a légynek sem árt, nem közeledik a közösséghez, nem próbál meg jópofizni, csak túlélni akar, bezárkózik, otthonról dolgozik, két macskával próbálja meg az addigi történteket kiheverni (elhangzik a filmben, hogy milyen élete volt annakelőtte).
– A fehér nő csendes, egyetlen dolgot szeretne: békét és nyugalmat, azért is költözik az ember többek között új helyre.
– A fehér nő azt látja, hogy a kutyák az udvarára szarnak, hogy a kedves afro-amerikai gyerMekek jóneveltségükben egész nap őrjöngenek az ablaka alatt mint az állatok, de nyilván csak cukik mert gyerMekek és hát a gyerMekek már csak ilyenek, őket így, állatokként kell elfogadni, mert rájuk nincs hatással semmifajta nevelés… stop, álljunk csak meg? Miért is üvöltenek a gyerMekek mások portáján, mint az állatok? Hol van a szülő? Jahogy, a szülő kint ül, nyomkodja a telefonját és b.szik a gyerMekeire, akik őrjöngenek mások portáján, mint az állatok? Oké, akkor tehát a gyerMekek felügyelet és nevelés nélkül, a szülői közöny teljes tudatában birtok,- és csendháborítanak, majd szaratják oda a blökit a fehér néni telkére, ami mint kiderült nem az ő telke. Csak a szokásjog szerint a gyerMekek őrjöngésének és fékezhetetlen baromarcúságának színhelye. De ez pont a háza előtt van.
– A fehér nő többször hívja a rendőrséget, akik nem csinálnak semmit. Mivel jelenleg abszolút a kisebbség a szentség ezért még le is pacsiznak az őrjöngő gyerMekek szüleivel – mintha azt mondanák: hé, nem baj, ha őrjöngtök, törtök-zúztok és csendháíborítotok, szemteltek és állatkodtok ez még mindig jobb, mintha betörnétek és embert ölnétek (el fogtok képedni ez az egyik rendőr szájából majdnem így hangzik el a felvételeken!!!).
– A fehér nő két éve tűri a csendháborítást, úgy, hogy közben megpróbál otthonról dolgozni, többször rászól a gyerekekre, de a gyerekek szülei a sajátos stílusban helyreigazítjátk, ezt követően többször is segítséget kér a rendőrségtől.
– A fehér nő teljesen higgadt, segítőkész, és kedves a rendőrökkel, míg az afro-amerikai gyerMekek csodálatos szülei lazán, és pökhendi módon teljes tudatában vannak a fölényüknek, még a zsaruk kiérkezte után is.
– A nő a háza előtt hagyott szemetet folyamatosan visszadobálja a vandál, szemtelen és közveszélyes gyereksereg után. Amely úgy jön le, hogy megdobálta a gyerMekeket görkorcsolyával.
– A nő fél, mert egyre több atrocitás éri, elkezd a neten tudakozódni és talál egy megoldást, de eddigre már teljes a köd az agyán a kialvatlanságtól, a dühtől, a stressztől, abbéli csalódottsága okán, hogy hiába próbált békében és nyugodtan élni a saját hajlékában, ami ellen folyamatosan birtok,- és csendháborítást követnek el, büntetlenül, a „csak” gyerekek, akik ellen semmit sem tehet.

A többit elmeséli a dokumentumfilm.
Nagyon sajnálom a nőt. Pontosan tudom, hogy min megy át. Majdnem ugyanez a szitu nálam. Én is sok esetben eljutok odáig, hogy fegyvert kéne szereznem…
De én inkább elköltözöm, mert nem akarok börtönbe kerülni.

Ha nézitek a filmet, kérlek, hogy ne higgyetek el mindent, amit a dokuban láttok. Vegyétek elő a létező legjobb kritikus gondolkodásotokat és éljétek bele magatokat a fehér nő helyzetébe is.
Egyébként, az egész doku csak egy bullshit píszí cucc – amiből krvára kezd elegem lenni.
És, mielőtt még: nagyon sajnálom a másik nőt is. Ennek az egész sztorinak ki sem kellett volna alakulnia, nemhogy így végződnie.

Megvalósításban egész igényes, abszolút realistának volt láttatva, és extraként a bodycam-es nézetekkel adott egy jól funkcionáló found footage szerű stílust, viszont őszintén szólva sztoriban jóval nagyobb megfejtést, csavarokat reméltem. Lehetett benne érezni a drámát nem arról van szó, csak sokszor úgy vettem le, hogy ugyanazokat a köröket futjuk a korábbi tettekről, eredmények híján. A végére azért nagyjából kitisztultak a miértek, és az ottani rendszerre, társadalmi ellentétekre is akadt rámutatás, csak a fajsúlyát valahogy nem annyira tudtam átélni. Plusz legyünk őszinték: a magánterületek masszív körbekerítése rengeteg hasonszőrű problémát oldott volna meg ahelyett, hogy értelmetlen konfliktust, vérengzést generáló törvényeket vezetnek be.

Ahogy előttem már írták, nagyon arra megy rá az egész sztori, hogy a fehér hölgy rasszista és megint a feketék vannak hátrányban.
Itt abszolút nem erről szólt a fáma.
Azt gondolom itt mindkét fél mérhetetlen nagy $@!#% volt. Miért nem tudtak leülni és megbeszélni, kompromisszumot kötni? Biztos írtó nehéz lett volna.
Az egész nagyon gáz volt, beleértve a rendőröket is, az áldozat ismerőseit, a fehér hölgy dühkitöréseit… Tényleg az egész.

A film érzékletesen mutatja be, hogyan válhat a félelem, az előítélet és a bizalmatlanság hétköznapi konfliktusból tragédiává. Mindkét fél torzítja a valóságot, miközben a közösség a saját narratíváját erősíti – klasszikus példája ez a csoportgondolkodásnak és a kölcsönös projekciónak. A dokumentumfilm nem egyszerűen bűnügyi történet, hanem társadalomlélektani tükör: megmutatja, mi történik, amikor az „én igazam” fontosabbá válik, mint az igazság maga.