A Quantum csendje (James Bond 007 22.) (2008) 65% 185★

Itt se tudok sokkalta többet hozzáfűzni a dologhoz.
Egyszer nézhetősöknek érzem ezeket a filmeket. Nem ragadnak meg. Sem a karakterek, sem a sztori. Semmi.

Na ennek meg mi értelme volt? Sehol egy épkézláb történet, sehol egy értékelhető karakter. Aki a Casino Royalet nem látta, az semmit nem ért belőle, de ez alól a készítők sem kivételek. Nem volt érdekes, nem volt izgalmas, még csak egy jó Bond csaj se volt benne és ez igazán szomorú.

oh good mi volt ez a film? xDD egy másfél órás káosz.
Nem láttam az előző részt, mert abban a hitben éltem, hogy a Bond-filmek mind különálló sztorit mondanak el és Bondon meg M-en kívül nincs állandó karakter (vagy legalábbis nincs sok.)
Na de itt kapunk valami morzsát az előzményekből (persze csak hoosszú hosszú bunyójelenetek után 2 félmondatban kb), hogy Bondnak volt egy csaja, akit valaki megölt és ezért… ezért mi is volt amúgy? Meg akart ölni valakit, de valakit elkaptak, aki vmi titkos szervezetben volt és aki majdnem megölte Judyt és már a végére azt se értettem (amúgy most se), hogy Bond kit akar megölni. Na mindegy, valami az lejött belőle, hogy volt ez a csaj, ez a Vesper (?), akibe Bond szerelmes volt, és akit valaki kinyírt. De egyrészt, ha szerelmes volt belé és épp érte akar bosszút állni, miért fekszik össze valami random csajjal teljesen random módon, beszéltek előtte vagy 3 szót? A csaj meg így az lenne a feladata, hogy megállítsa Bondot vagy ilyesmi, ő meg így, well na jó. Annyira random volt az a jelenet, semmi előjele, semmi utóhatása, önmagában semmi értelme nem volt, gondolom csak annyi, hogy Bond kötelezően összefeküdjön egy csajjal.
Na mindegy, szóval ez az előzmény/mozgatórugó tök bonyolult és érthetetlen volt, ez pedig ugyanez igaz az EGÉSZ sztorira.
Alig lehetett követni, mi történik, a cselekményt megszakították ilyen 10 perces üldözések lövöldözések, ami miatt a maradék érdeklődésemet is elveszítettem a sztori iránt. Ami sztori meg volt benne, az annyira sablonos volt, hogy fájt már tőle a fejem.
De annyi következetlenség volt benne, hogy még most is csak így pislogok az egészre.
Na mindegy, igazából én is már csak csűröm-csavarom a szót. Nem tetszett. Daniel Craig semmilyen színészi tehetséget nem villogtatott meg, de a kaszkadőre legalább kitett magáért. Sztori nem igazán volt. A Quantum szó lényegében az egész film alatt egyszer hangzik el, 10 perccel a vége előtt, és fogalmam sincs, mi az. Random gyilkosságok, Bond folyton ellentmond a főnökének, aki jófejségből mindig kihúzza a bajból. És hát ja. Nagyjából ennyit tudok hozzátenni. Nem hozta meg a kedvem több Bond filmhez, az fix.

A beszélgetős jeleneteket megszakították az üldözési/harci jelenetek, amelyek kb. a film játékidejének 70%-át kitették. Lehet azért, mert a sztori egy része a nagy hollywoodi írósztrájk alatt született, de lehet amúgy is ez lett volna a terv. A Casino Royal után érdemes megnézni a filmet, mert ez a folytatásának tekinthető.
Szegény Gemma Arterton kiérdemelte a meglehetősen hálátlan „legrövidebb ideig voltam Bond-lány” címet.

A Craig-sorozat messze leggyengébb darabja.
Már többször láttam, mégis mindig csak ugyanaz a néhány képkocka van csak meg belőle, az újranézés pedig nem segít, már megint nem emlékszem, hogy miről szól… :)
A magyar cím megalkotásához pedig külön „elismerésem” a tettesnek.

Borzalmas volt a vágás. Az, hogy több jelenetet összemixeltek és stroboszkópszerűen levetítettek, csak arra volt jó, hogy hányingert és fejfájást kapjak. Messze elmarad az elődje és még messzebb az utódja mögött.

Egy erős közepes volt: a helyszínek nagyon szépek, 1-1 duma nagyon jó és egy nagyon egyszerű történet.