A Portrait of Scotland (2009) 100% 2★

Még skót-mániám kezdetén bukkantam erre a dokumentumfilmre. Mindent megnéztem, amiben szerepelt az, hogy Scotland :-) A The Thick of It-et már javában fogyasztottam és el nem tudtam képzelni, milyen lesz „Malcom Tucker” tárlatvezetése, ahogy beavat a skót festészet rejtelmeibe. És kérem jött a döbbenet… de akkora, hogy akárhányszor újranézem a filmet még mindig hüledezek a látottakon. Jó, hát egyrészt szerelmes lettem Horatio McCulloch-ba, de ez most mellékes. És akkor innentől spoileres:
A fő attrakció ugyanis maga Capaldi volt. Ott ült a metrón, valamit kapirgált a jegyzetfüzetébe, aztán kiderült, hogy a szemben ülő nőt rajzolta le. Hoppá… Nem tudom, ki próbált már tömegközlekedve alkotni, de én még egy sort se tudok írni, nemhogy rajzolni… aztán jelenetváltás, már a múzeumban vagyunk, narrátorunk áll egy festmény előtt és simán lerajzolja azt az ominózus jegyzetfüzetbe… így. Állva. Fél kézzel a füzetet tartva, másikkal rajzolva. Behalok… hogy a francba lett egy ekkora tehetség színész?!? Persze elmagyarázta, hogy az egyikből meg lehet élni a másikból meg nem. De én akkor sem térek magamhoz. Ha ilyen adottságaim lennének, hát éjjel nappal rajzolnék és eszembe se jutna kamera előtt bohóckodni… Persze ezzel most nem ellene beszélek, de hát mindenki nézze meg mit tud (még).

Kicsit elbizonytalanodtam, mikor szembesültem vele, hogy ez a dokumentumfilm skót portréfestőkről fog szólni, de kár lett volna kihagyni. Igaz, Peter Capaldi mint narrátor szörnyen feldobta a hangulatot. Például a festészet (Pilnius szerinti) születéséről készült kép előtti merengés kifejezetten viccesre sikerült, de a Henry Raeburn munkásságát vizsgáló epizód is emlékezetes. Nem lettem a skót portréfestészet szakértője, ahhoz rengeteg név és infó elhangzott, cserébe viszont kedvem támadt kicsit utánajárni az említett alkotóknak. Nagyon szépen felépített doksi, a tempója is jó, és muszáj még egyszer hangsúlyoznom, hogy Peter Capaldi szimpatikus laza előadásmódja rengeteg dob rajta.