Várólistára tette 17
Kiemelt értékelések
Meggyötört, idős testben elképesztően különleges művész. Nem könnyű és nem feltétlenül elbűvölő személyiség. Régi partnerei mégis mellette maradtak barátként. Szeretettel és csodálattal beszéltek róla. Pedig biztosan nehéz lehetett vele élni. Aki egyszer belebolondul annak szabadulni tőle szerintem lehetetlen, hiszen még a róla szóló dokumentumfilm is rabul ejtő, félelmetesen magához láncol az egész hangulata. Nyomasztó de mégsem akarod, hogy vége legyen. Milyen lehetett vele személyesen kapcsolatban lenni… Jó eséllyel erre mondják, hogy romboló kapcsolat. Nagyon megható volt látni ahogy a kastélyban a marcona, tetovált, piercinges, hosszú hajú és szakállú 40-es férfiak várakozástól és könnyektől csillogó szemmel megilletődve álltak előtte sorba dedikáltatni. Némelyikük azt sem tudta szerintem, hogy fiú-e vagy lány. Mindegy, hogy valakinek tetszenek-e H.R. Giger munkái, zsenialitását nem lehet elvitatni. Művészet által ilyen hatással lenni sok-sok emberre mindenképpen fantasztikus!
Hihetetlen volt számomra ez a film, lehet, hogy több sebből vérzett, és nem volt néhol épp izgalmas, de bemutatta az embert e mögött a csodás rémálom mögött. Egy nagyon is csodálatos embert aki saját félelmeit festette ki magából és olyan maradandót alkotott, hogy talán örökre a nagy festők közé fogják sorolni. Az előző két Gigerről szóló film amit a kihívás miatt láttam fele ennyire sem enged bepillantani az életébe. Csodálatos volt látni a házát és egyáltalán bepillantást nyerni az egyik olyan ember házába aki inspirációt és erőt ad nekem a hétköznapi életben. A kedvenc jelenetem talán mégis az amikor a végén dedikál a kastélyban és a napszemüveges srác aláíratja vele a könyvét majd a karját és sír, én ezen sírtam nemhogy ha én lettem volna a helyében. Ő szerencsés volt mert tudott még találkozni a mesterrel de mi már nem, csak a munkáiban él tovább. mérhetetlenül szomorú vagyok és haragszom az időre, hogy eljár. Az egy bajom a filmmel az volt hogy csak német hanggal és angol felirattal találtam meg, ami nem lenne baj, de németül épp annyira értek, hogy ne akarjam olvasni a feliratot de nem értem mégsem, így kicsit fárasztó volt :) Ajánlani tudom csak.
Derék egy dokumentumfilm a már idős művészről, aki gyakorta elmereng a múlton – valahogy emberközeli az egész, míg a környezet a megszokott H.R. Giger-féle szürreális futurisztikus groteszk álomvilág, hideg és távoli, sötét és isteni. Elérhetetlen.
A házát pedig imádom, a kerttől kezdve a szobákon át a kicsi szekrényig, amiben az első emberi koponyája lapul.
