A nimfomániás: 1. rész (A nimfomániás 1.) (Depresszió trilógia 3.) (2013) 75% 117★

Nem igazán szokott Lars von Trier a filmcímekkel homályoskodni, a Melankólia melankólikus, az Antikrisztusban antikisztus van, itt meg egy nimfomán a főszereplő. Egy nimfomán nő, Joe (Charlotte Gainsbourg) tegyük hozzá, egy nagyon érdekes történetszerkezetben mutatkozik be. Nem hagyja ránk az értékelést a rendező, hanem tesz mellé egy google-szerű, asszociáló okostojást, egy idősödő szobatudós férfit (Stellan Skarsgård), aki viszi előre a történetet és majdhogynem tudatosan irányítja azt. Egyértelmű célja is van a férfinak: próbálja a meggyőzni arról, hogy egész tűrhető ember ő attól, hogy nimfomán.

A megvilágítás érdekes, mert inkább a férfiak tehetik meg a társadalmi szerepek miatt, hogy szexfüggők legyenek, de itt egy nő itt a kiválasztott, aki az élete előrehaladtával minden elképzelhető perverzióhoz odakap, hogy enyhülést találjon a benne található hiányra (“Fill all my holes.” mormolja a varázsigét). A filmet végig kommenteli oldalról a jóságos nagypapaként a Sielegman, nagyon vicces, ahogy néha kiszól neki Joe, hogy “oké, hagyna végre a hülyeségeivel, folytatnám!" Érdekes, hogy férfineve van a nőnek (Joe), és tényleg van egy ütős mondata az öregnek, hogy "ha mindezt egy férfi csinálná, az simán tizenkettő egy tucat lenne”. Egy kritikában azt is olvastam, hogy ez egy tökéletesen kifordított Faust-történet, ahol egy Anti-Faustért harcol egy Anti-Sátán. Eddigi tapasztalatom szerint a nők valami miatt utálják ezt a filmet. Pedig valamilyen szinten a férfitársadalom hímsoviniszta oldalára reflektál, lám, mi is lehetünk ilyenek. Kíváncsi lennék, hogy dezsa meg a nem annyira szélsőséges nővédők meg szüfrazsettek, mit mondanak a filmről.

A fényképezés szokás szerint nagyon szép, a színészről elmondható, hogy mindenki erőn felül teljesített (Uma Thurman jó jelenetet kapott, de tényleg az rész az egyik legjobb benne és majdnem annyira kínos, mint a dogmafilmek). Voltak pillanatok, amikor nekem is leült a sztori, de négy óránál ez azt hiszem belekalkulálható.

Első randira nem, de mondjuk tizedikre már ajánlanám, ebben nincs – de állítólag a majd háromnegyed óránál hosszabb vágatlan verzióban sem – annyira sok közvetlen szex, mint azt a plakátok alapján várni lehetett volna, de az látszik, hogy az orális szex az bizony az itt szopás, nem sokat finomkodtak ezzel, bár engem a szado-mazo rész jobban megviselt.

Nem igazán fogott meg, inkább zavarba ejtő volt számomra. Van jobb filmje is a rendezőnek.

Tavalyelőtt néztem meg két este a rendezői változatot (és csak azt).
Akkor a Moly-ra írtam róla egy lírai értékelést. Azt most ide is átemelném, mert objektíven úgysem tudok róla szólni (lásd a molyos karc alatti hozzászólásomban).
https://moly.hu/karcok/492216

Röviden:
Csak a Lars von Trier fanoknak, filmművészeti teljesítménytúrázóknak ajánlom.

Hosszabban:
Hosszú, különös és zegzugos utazás a Lars von Trier nevű lélekbolygó Sex nevű kontinensén található Vulva folyó deltájában (jele a háromszög) lévő kiterjedt szigetvilágban.
A folyó deltája rendkívül szövevényes, sokszínű, és már mindenütt érezni az óceán közelségét. A vizek néha megállnak, visszafordulnak, felhígulnak, megzavarodnak, különös üledékekből zátonyokat raknak.
Valamiképp – mielőtt a folyó a tengerben elenyészne – számot vet a múltjával, kiüríti a zsebeit, leteszi a hangjait – a csobogásokat és zúgásokat –, majd szétszakadozva, önmagát szétárasztva fokozatosan megszűnik.
Ennek a bolygónak nagyon különös a vize. Éjfeketén bukkan ki a forrás a nyirkos földből, s csak lassan telik meg fénnyel, ahogy halad az ég alatt. (Ennek köze van a bolygó hasonlóan különös holdjához, amely feketébb az éjszakánál is, amelybe éjszaka belefolynak a csillagok, amiket aztán nappal, a nap képében kihány magából.)
És a deltában a folyó a fényt is leteszi, s sűrű sós tintaként terül az óceán mélyére útja végén.
A deltában pedig különös lények élnek, kiket a folyó maga teremtett maga köré. Egy egész világ. Ott nyargalnak a sásos szigeteken és vadul hemperegnek a sikoltozó füveken és csillagokat isznak, mint a hold. Reggel a fáradt csontokat a kis angyalszemű békák összehordják, a gyíkok gyereknyállal összeragasztják, és újra felszállnak a kínzó vonatra, amire jegyük sincs, mert a szívük még hajnalban elveszett, így a Nagy Lyukasztó már csak a testüket találja.
A folyó mentén aranymosó, itt-ott próbálkozik, de csak kést és üvegdarabokat, eltévedt szavakat és rémítő szagokat talál. Nem találkozhatnak, hiába találkoznak.
Istenek nincsenek, emberek sincsenek. Még lélegzik, még akar, de reménytelenül.
A deltáig a folyó folyása mérte az időt, de a deltában – ebben a végső összevisszaságban – minden elforog és kitér, az idő véget ér. Különös lélektemető. Itt rakódik le minden szenny és minden jaj, kövér este és üres hajnal.
És lerakódik a nyelv, a betűk, a szavak, a ketrecek és sémák. De így sem szabadulsz.
* * *
Talán, majd ezredévek múlva kultúrtáj lesz rajta, kicsit ferde, furcsa, sok fekete emberrel, zajjal és jazzal.

Hiszem, semmi sem történik a semmiért.

Tipikusan olyan lány vagyok, akit borzasztóan könnyű zavarba hozni. :D Anyu kijelentette, hogy nem merem megnézni a filmet, mert túl sok lenne „ártatlan” lelkemnek. Ennyi kellett ahhoz, hogy letöltsem és megpróbáljam minél kevesebb elvörösödéssel, leállítással és félrenézéssel letudni.
Sokkal durvábbra számítottam. Ez lightos volt ahhoz képest, mint amit elképzeltem. Sőt, eléggé untam. Főleg mikor a pasi beszélt. Olyan álmosító hangja van, hogy elmehetne ASMR suttogónak. xD A színészeket nem mondanám túl jónak, a sztori sem valami érdekes és alapjáraton élvezhetetlennek tartottam. Meg fogom nézni a második részt, de csak puszta kíváncsiságból és dacból. :D

Nekem találták ki az ilyen filmeket – és nem, nem a pornográf tartalom miatt. Mély, megrázó, összetett, lassan csordogál. Minden komponense az érzékeimre van hangolva. Joe és Seligman párbeszédeitől élveztem el igazából, minden más csak hús volt, bomló szagú, szükségszerű kielégülések vizualizációja.

Hat vagy hét csillag legyen, ezen gondolkodtam. Nyolc is lehetne ha nem öklendeznék még mindig Shia LaBeouf intim jeleneteitől. Pedig semmi bajom a csókával alapvetően de itt nekem valami olyan eszméletlenül taszító és konkrétan gusztustalan, hogy boaa. Azonban ha a fejére vödröt teszek akkor marad a lélektan amit Lars megint jól odanyom az arcomba. Nem tudom igazán megmagyarázni, de számomra a szexjelenetek teljesen mellékesnek tűntek az egész film alatt. Ment a nyers, érzelemmentes reszelés de közben a felszín alatt annyira sok dolog történt… Defektjeink megfejtése kemény munka. A megjavítástól még nagyon messze vagyunk. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Elég érdekes volt. Azt hittem, hogy a maga 2 és fél órájával nagyon unatatni fog a film, azonban nem így volt, viszonylag hamar eltelt. Már az ele érdekes, hogy egy ember hazavisz egy ismeretlent a házába (még akkor is ha bajba van. én nem tenném). A történetek érdekesek voltak, jó volt, hogy Joe a legelejétől mesélte a sztorikat, nem össze vissza. Némelyik fejezet eléggé érdekesre sikeredett, valamelyik nagyon tetszett. Minden elismerésem a színészeké, elég nyílt, takarás mentes képi világot alkottak meg.

Sokáig vacilláltam, hogy megnézzem-e…aztán valahogy nem tervezve megtekintésre került. Ahhoz képest, hogy mindenki undorodva beszélt erről, meg fúj szexjelenetek….meg a meztelenkedés jaaj…blöe…de azért, a pornó más ugye? Mert ott egy az egybe elfogadod, hogy ott az a brand, a szex (és nen szexualitás,
mert az teljesen más!) szemtől szembe….itt meg van egy ember, aki egy betegséggel küzd és a legegyszerűbb elítélni…és akárhogy is mély leki folyamatokon megy át…ez olyan, mint bármely függőség…tönkreteszi az embert, a személyiseget leépíti, ami még megmaradt belőle. Nem volt élvezet nézni, de meg akartam tudni, hová jut…mi lesz vele..aztán nyomorúságosan éreztem magam utána napokig. Lelkileg nagyon megviselt, majd elismerően gondoltam vissza rá, hogy igen, ezt nem egyszerű bemutatni. És nem is árult zsákbamacskát a rendező, ez így csupasz és megfogható. Ha csak megbotránkozni akarsz nézd meg, ha fújjogni akarsz egyet..nézd meg, ha azt hiszed lesz benne szex, nézd meg, ha művészfilmet keresel, hát nézd meg. Bármit keresel, valamit biztos kapsz tőle, közömbös nem leszel utánna.

Lars von Trier erős polgárpukkasztó filmje, nem mondanám,hogy új irányzat, korábban is lehetett látni ilyesmit, de ez talán többekhez eljutott. A pornográfia és a mainstream eddig két külön fogalom volt….eddig….

Ez a film kurva jó :D Nekem nagyon tetszett pedig sokan le akartak beszélni róla.spoiler