Ebben az 1962-es TV-filmben Lui (Alain Delon) egy névtelen ember , aki nagyon szereti a kutyáját. De a sors néha vicces tréfákat játszik velünk, így a főhős egy napra elveszti kutyáját és megtalálja egy gyönyörű nő szerelmét a gyönyörű nőt. (Elke Sommer )
A kutya (1962) 2★
Szereplők
Alain Delon | Lui |
---|---|
Elke Sommer | Elle |
Albert Dinan | Le barman |
Marianne Kitaeff | La danseuse |
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
A kutya (1962) 70%
Ahhoz képest, hogy ez egy mindössze egyórás, fekete-fehér francia tévéfilm, ami vélhetően már nem is létezik eredeti pompájában sehol, kifogástalan filmművészeti alkotás – mint minden, amiben Delon karrierjének dicsfényes felemelkedő periódusában részt vett a hatvanas évek elején. Ráadásul az életrajzot ismerők itt is csak kapkodják a fejüket: az ifjú Delon egy magányos kutyabarát fiatalembert alakít, aki egyetlen nap leforgása alatt szinte végigél egy komplett románcot, miközben elveszett kedvencét kajtatja – az a Delon, aki világ életében hatalmas kutyabarát volt, legalább harmincat temetett el az évtizedek során vidéki kúriájában, és aktuális kedvencét is magával akarta vinni a halálba (és aki körülbelül pontosan olyan sebesen vágtatott keresztül a párkapcsolatain, mint itt allegorikusan a magányos Lui).
Szóval rajongóknak aranybánya. Minden más téren: François Chalais írása és rendezése figyelemreméltó filmművészeti munka, nagyon gazdag, tartalmas, értelmes alkotás A kutya, kisregényként olvasva egyből el is kezdené keresni az ember, adtak-e érte anno Goncourt-díjat… Elke Sommer talán nem, de Delon pontosan olyan ügyesen lakja be a filmet, mint a Napfogyatkozás idején, ha Melville helyett kicsit később mondjuk Godard vagy Fellini talál rá, talán egészen máshogy alakult volna a karrierje.
Nagyon szép mű, bár lenne még több ilyen bujkáló kincsünk! A Youtube-ra feltöltött teljes kópiához egy lelkes orosz filmkedvelő készített kezdetleges angol feliratot, ennek híján elképzelni sem tudom, hol és hogyan bukkanhatnánk rá erre a gyöngyszemre.