A tizenhét éves Susan Eloise Hinton könyve Oklahomában, 1966-ban játszódik. Coppola hűen mutatta be a korszakot, amikor 20 évvel később megfilmesítette a történetet. A kívülállók a kisvárosi tizenéves amerikaiak portréja, amelyben két kamasz bandát ismerhetünk meg: a szegény, létminimum határán… [tovább]
A kívülállók (1983) 34★
Képek 14
Szereposztás
Kedvencelte 5
Várólistára tette 69
Kiemelt értékelések
bubimentesvíz
Még 2018 november elején (8-án) láttam először ezt a filmet. Akkor 13, lassan 14 évesen imádtam a szereplőket, a bandát, az összetartást, na meg persze jól össze is tört a végén.
Mai napig imádom ezt a történetet, azóta sikerült beszereznem és elolvasnom a könyvet is. Anno nagyon hosszú ideig függője voltam magának a történetnek és a szereplőket is.
Johnny karakterét első perctől imádom, annyira jó szála van és olyan jól meg van írva. Szívmelengető, és spoiler. Ugyanez vonatkozik Dallyre. Curtis testvérek belopták magukat a szívembe, nagyon-nagyon szeretem a hármasukat. Two-Bit és Steve kicsit a háttérbe szorul, nálam az utóbbi a gyenge láncszem a csapatból, akit kevésbé kedvelek.
Évek óta kedvenc editem (természetesen spoileres), második kedvenc bromance a filmből: https://youtu.be/RI3FI07SrhQ
Fdich
2017 szeptemberében találtam rá a youtuben keresztül, videónézegetésekből rátaláltam a könyvre, amit igencsak nehezen sikerült beszerezni..de meglett. Mivel a filmből láttam részleteket, (akkor még nem tudtam,hogy van magyar szinkronnal.) könyvvel kezdtem, emlékeztem egyes részletekre. Kilencedikes voltam mikor olvastam a könyvet, olvasása közben tudtam azonosulni a szereplőkkel, néha beugrott mintha a közvetlen környezetemben játszódna..Megtanultam, hogy attól még, hogy valaki más körülmények között nevelkedett még lehet normális..
Ponyboy aranynak kell maradnod !
Lex
Alapból nem vártam sokat egy ’83-as filmtől a minőség terén, de úgy gondoltam, hogy ennyi később híressé vált színésszel, legalább a színészi játékra nem lesz panasz. Hát, nagyot csalódtam a filmben.
Azzal még nincs is nagy baj, hogy leegyszerűsítették a sztorit, hisz nyilván nem lehet mindent beleszuszakolni másfél órába (mondjuk az elején megdöbbentem, amikor mutatják Ponyboy-t, amint elkezdi megírni a sztoriját, aztán egy tök más jelenettel nyitnak végül, úgyhogy rögvest el is veszíti a jelentőségét a jelenet), de ezt konkrétan összecsapták. Egyszerűen nem tudott kialakulni bennem az az érzelmi kötelék a karakterek iránt, ami szükségeltetett volna ahhoz, hogy meghasson a film. Egy könnycseppet sem morzsoltam el! Pedig egy nappal előtte fejeztem be a könyvet, tehát még igencsak bennem voltak az érzések, de mintha kiölte volna belőlem őket a film. Egy nagy rohanás volt az egész, megspékelve a ’80-as évekre jellemző szuper snittekkel és ezekkel a pocsék alakításokkal. A szinkron meg rátett még egy lapáttal, de sajnos csak így tudtam megnézni.
