A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951) 90% 42★

Jajj, ezt is de imádtam! (Vajon hány ilyen magvas értékelésem van már? Hiába, a lelkesedés…) Konkrétan annyira imádtam, hogy így huszonév elteltével is el tudtam mesélni fejből a kislányomnak. (Később gondoltam csak rá, hogy se a török, se a császár, se a gyémánt, se a krajcár nem mond neki semmit. Sebaj, azért szerette. Csak aludni ne kelljen.)

Örök kedvenc. :D

Magát a történetet nagyon szeretem, anyu sokat mesélte nekem kiskoromban, de ez a rajzfilm valahogy kimaradt. Nem vagyok tőle oda, kicsit érezhető, hogy a színek játéka volt a centrumban az ábrázolás helyett, de azért kedves kis mese volt, elkapott a nosztalgiahangulat.

Magát a történetet még diafilmről ismertem meg, a rajzfilm viszont valahogy így kimaradt. De örülök, hogy bepótoltam. Főleg a nosztalgia miatt. De a kakas nagyon aranyos volt.

Nekem már gyerekként is mindig nyomasztott ez a mese, de az a jó, hogy felnőttem és most már inkább egy balladai történetnek látom. A rajzfilmet most láttam először, de gyönyörű, szinte festői képek vannak benne, ami nagyon lekötött. A kiskakas figurája viszont igazi klasszikus, cuki rajzfilmős, akinek az első másodperctől tudtam drukkolni. És persze sikerrel is járt:)

Kiváló mese, amely így is, elmondva is mindig a kedvenceim között volt. Csak az furcsa, hogy ebben a rajzfilmben nem török szultán van. A kinézete gyönyörű, a színek szépek, és bár érezni rajta, milyen régi, még ma is tökéletesen működik.

Jajj de aranyos kiskakas! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen aranyos mese lesz.