A székely népmese immár klasszikussá vált feldolgozása a jószívű Gergőről, aki egy ősz öregembertől egy falat kenyérért cserébe két kicsi ökröcskét kap, akik semmilyen bajban nem hagyják el. A bajokból pedig most kijut Gergőnek, hiszen a gonosz uraság szemet vet az ökreire.
A két bors ökröcske (1955) 29★
Képek 3
Szereposztás
| Bihari József | mesemondó (hang) / öregapó (hang) |
|---|---|
| Dávid Mihály | Várúr (hang) |
| Weiser György | Gergő (hang) |
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 5
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
kedaiyun
Macskássy Gyula klasszikus rajzfilmjét a díjnyertes magyar animációs filmeket bemutató sorozatban láttam először. Székely népmesét dolgoz fel, színes, jellegzetes Macskássy-alkotás. Itt is megjelennek az állatszereplők, a medvebocs és a mókus kedves alakja néhány jelenet erejéig színesíti a cselekményt.
A főszereplő, Gergő fát vágni indul, és közben egy öregapóval találkozik, akit megkínál étellel. Ő cserébe két apró ökröt ad neki, az egyik sötét, a másik világos. Az ökrök pöttöm méretük ellenére hatalmas erővel bírnak.Ez természetesen feltűnik a Döbrögi-szerű uraságnak is, aki meg akarja őket szerezni magának.
A rajzfilm tele van jó ötletekkel, például amikor az uraság különféle dolgokba látja bele az ökröket, amikor arra gondol, most már biztosan az övék lesznek. Vagy amikor Gergő teljesíti az ökrök segítségével a második feladatot, és a két ökröcske a Napot és a Holdat is új útra tereli. A megvalósítás nekem nagyon tetszett, a színes képi világ igazán illett ehhez a rajzfilmhez. Emellett Ránki György zenéje is remekül illeszkedik a cselekményhez. Különösen a rajzfilm csúcspontján, amikor az eddig békés dallam egyszerre drámaivá válik és felgyorsul az ütem, ahogy robog a szekér egyenesen a Pokolba.
Mindenképpen egy fontos rajzfilm a Két bors ökröcske a magyar animáció történetében, talán néhány részlete mai szemmel nézve kissé ráérősnek tűnik, de egyáltalán nem unalmas.
ChEebor
Nagyon szép mese, a képi világa pedig csodálatosan visszaadja a hangulatot, csak úgy, mint Bihari József narrációja.
Mr_Catharsis91
Mindig érdekes élmény megnézni egy magyar népmese-adaptációt. A trükkös tér-kezelés, az emberfeletti erő bemutatása és a gonosz vs. jó karakterek rajzfilmben mindig lenyűgöztek mind képileg mind történetileg. Ez utóbbi ugyan lehet egyszerű és olykor-olykor naiv, de hát a gyerekek arcába csak nem csapták oda a rideg valóságot, inkább idealizálták a történeteket. Pedig sokszor tudjuk, hogy a jók azért nem mindig jártak sikerrel.
