A kijelölt túlélő 60 nap (2019–2019) 78% 16★

Eleinte nem tudtam dönteni a nyolc és a kilenc csillag között, de végül maradok egy erős nyolcasnál. Sajnálom, hogy Snitten ilyen viszonylag alacsony a százalékszáma, pedig korrekt „iparos munka”. Tragikus és kellően érdekfeszítő a bonyodalom, ami, sajnos egyáltalán nem áll messze a valóságtól a 9/11-ei esett miatt, egy nagyon kedvelhető főszereplővel és a csipetcsapatával, megfűszerezve a politikai vonalat egy nyomozós szállal. Nem tudom, hogy éppen a legjobbkor talált-e meg a sorozat vagy alapból ennyire lekötött volna, de megtette és számomra nagyon izgalmas volt, főleg a politikai taktikázós része, a nyomozás már kevésbé. Először is, mert mindkét gyanúm beigazolódott az elkövető(ke)t illetően, amiért kicsit csalódott is vagyok, hogy ilyen egyszerű volt, hiszen nem tartom magamat egy nagy lángésznek, bár nem tudom, hogy másokat meglepetésként érték-e a végső fejlemények. (spoiler) Másrészt viszont maga a nyomozás igazából érdekes volt, lehetett követni a szálat, de én főleg Kang Han Na miatt voltam oda, nagyon jól állt neki a természetesen badass női karakter, semmi felvágással, csupán hihetetlenül egyszerűen adta. Nem vájkáltak az életében, csak annyira, amennyire szükség volt rá, na meg amúgy sem ő volt a főszereplő.
A politikai része pedig azt hiszem, azért nem volt unalmas, mert itt volt Park Moo Jin, aki bizony nem az általában ismert korrupt és hazug politikai közszereplő. Hát ha valami megszínezte ezt a cselekményt, az egyértelműen az ő jelleme volt. Jó volt látni egy ilyen szereplőt, mégis emiatt sokkal idealisztikusabb az összképem a sorozatról. Természetesen neki is voltak mellényúlásai, hiszen nem egy tapasztalt köztisztviselő, azért ült a kabinetben, mert érdeklődési köre kizárólag a környezet- és természetvédelem, ehhez ért. (A jelensége egyébként elég reális képet ad arról, hogy a mai politikai világban, nemzetközi szinten is, a környezetvédelem hol áll a hierarchikus rendszerben. Itt is ő a jelentéktelenebb.) Viszont nagyon értékelendő benne, hogy nem nagyképűsködik, tisztában van a képességeivel és kész a titkáraira, tanácsadóira hagyatkozni bizonyos témában, sőt kikéri a véleményüket és nem veszi őket semmibe, még akkor sem, ha egy adott kérdéskörben nem ért velük egyet. Mégis meghallgatja őket. És ami a legfontosabb, hogy nem tanul meg hazudni.
Plusz pont, hogy a finom humora, mint a kosármeccs vagy a párszor feltűnt folyosói beszélgetések a tanácsadókkal, számomra legalábbis, sokat dobtak a cselekmény hangulatán, még ha sok jelentőségük nem is volt.
De akkor miért csak nyolc csillag? Egy mínusz mindenképpen azért jár, mert ahogy Subika is írta, furcsa volt Moo Jin és a felesége közti kapcsolat. Nagyon megörültem az első részek elején, amikor azt is megmutatták, hogy milyen hatással van a család életére az apukával történt esemény és hogyan hat rájuk ez a magánéletükben, viszont ez csupán egy-két epizód erejéig jelent meg, a későbbiekben pedig csak a felesége tűnt fel néha-néha. De a jeleneteik többsége olyan szerencsétlenre sikeredett, mintha most házasodtak volna össze és az első problémával kerülnének szembe. A karórás jelenetet sem tudtam hova tenni, annyira kínos volt. Ezzel csak még jobban akarták sugallni, hogy Moo Jin nem egy extrovertált ember? Hát ez kiderült már az elsőben, nem mondom. Összességében egy nagyon furcsa és egyáltalán nem bensőséges házasságnak tűnt, kissé hideg volt köztük a kapcsolat, ennek ellenére viszont egyértelmű, hogy törődtek egymással.
A másik mínuszt nem teljesen biztosan vontam le, nehéz hova tennem a végét is. Tényleg van esélye egy ilyen korrektül játszó és jóindulatú politikusnak? Egy olyan embernek, aki nem esik át a hatalomvágy túloldalára? Túlon túl ideális, sajnos, azt gondolom. Borzalmas esemény, amit boncol ez a sorozat és egyáltalán nem támogatom, félreértés ne essék, viszont abszolút meg tudtam érteni a „gonosz” érzéseit és motivációját. Nem akarok általánosítani, de nagyon sok esetben az ember nem elég hálás a dolgaiért, erre pedig jó esetben rájön, ha már elveszítette, rosszabb esetben pedig észre sem veszi magát.