A jó, a rossz és a furcsa (2008) 70% 32★

Ki hinné, hogy egy koreai western le tudja pipálni legtöbb amerikai vetélytársát?

A jó, a rossz és a furcsa nem csupán egy kiváló film, hanem páratlanul eredeti is. Minden megvan benne, amit az ember kérhet: egyszerű, de lebilincselő történet, izgalmas akciójelenetek, fegyverropogás, golyók pattogása, remek zene, sivár, mégis karakteres tájak, őszinte mosolyokat eredményező humor, emlékezetes főszereplők és persze az az önfeledt hangulat, ami miatt túl szomorúnak és korainak tűnik a búcsú. Lee Byung Hun a 21. század egyik legfeledhetetlenebb gonoszát alakítja, Song Kang Ho pedig újra bebizonyítja, milyen hibátlan tehetséggel olvad bele egy szerepbe.

Az első tervezgetéstől az utolsó párbajig ez a film tömör élvezet. Annak is bátran ajánlom, aki egyébként nincs oda ezért a műfajért, annyira különleges, hogy bármilyen szürke délutánt szórakoztató kalanddá változtat.

Bár ez nyilván nem igaz – hisz még magam is tudok ellenpéldákat sorolni –, de néha nagyon úgy tűnik, a modern távol-keleti tömegfilm a hollywoodi külsőségek másolásában már profi, de tartalommal megtölteni az alkotásait még (vagy már) nem nagyon tudja. Ha inkorrekt lennék, mondanám, hogy hiányzik belőlük a jó ízlés, vagy a stílusérzéknek az az utolsó öt százaléknyi meghatározó ereje, ami valódi karaktert, hangulatot, egyéni arculatot ad egy-egy mozinak, de talán igazságosabb lenne a törvényszerűen eltérő ízlésre hivatkozni esetükben. Ha így teszek, A jó, a rossz és a furcsa tulajdonképpen azt prezentálja nekünk, mit látnak a koreaiak a western műfajban, és mit értenek meg belőle.
Nos, nem túl sokat.

Ez egy külsőségeiben nagyon egyedi produkció, ami egzotikumával kétségkívül lekenyerezi a nézőt egy ideig. A harmincas évek Mandzsúriájában föl-alá szaladgál a sivatagban egy rakás különböző előtörténetű figura, dörögnek a fegyverek, több mint két órán át dübörög a kaland. Ennyi. Ezt tudja nyújtani a film.
Kérdésem lenne egyébként, hogy miért is western ez a cucc. Elárulom, nem az, hacsak nem annyiban, hogy sivatagban játszódik, néhány fickó visel benne karimás kalapot, sőt, lovagol, meg még párbajra is sor kerül. Meg hát a magyar cím, illetve általában véve egy csomó apróság letagadhatatlanul rímel A jó, a rossz és a csúfra, de a két filmet egymás mellé tenni olyan, mintha egy Zsolnay porcelánvázát tennék a Temuról rendelt fröccsöntött virágtartó mellé. Igaz, utóbbi nagyon szép kivitel és már a Jysk is forgalmazza, de azért na…
Szóval ez nem egy western, hanem egy zavarba ejtően eklektikus fantasy, amiben vannak western és steampunk elemek, rímel a klasszikus amerikai kalandfilmekre, akad benne Indiana Jones, Mad Max és Múmia mellékíz is, meg hát a távol-keleti filmek néhány jellegzetessége, valamiféle hibbantság, Jackie Chantől ismerős ripacskodás, ami miatt egyesek azt hihetik, hogy vígjátékot néznek. Csakhogy ez az egész a látványon kívül pontosan annyira nem szól semmiről, mint bármelyik Transformers, Halálos iramban, vagy Marvel film. A látvány persze olyan amilyen: mesterkélten az Instagram-szűrőkhöz szokott közönség igényeihez van igazítva, a CGI pocsék, főleg mivel megrészegíti a rendezőt és olyan jelenetek vállal általa be, amik nem néznek ki jól és le is sír róluk, hogy már-már egy számítógépes játékból vágták őket ki.
Nézhetem persze natúran látványorientált kalandfilmként is, de ez esetben megint elcsúszunk egy kulcsmotívumon, a szereplőkön. A még általam is ismert Song Kang Ho egyszerűen borzalmas, mintha Jackie Chan és Eli Wallach szerelemgyermekét akarná alakítani, így hiába jó színész, nem tudunk vele igazán mit kezdeni. A magyar verzióban erre Elek Ferenc sajnos még rá is játszik. Lee Byung-hun karaktere alapvetően egy vicc, egy frusztrált emo, egyenesen egy animéből kiléptetve. Jung Woo Sung pedig mintha ott sem lenne. A jó súlytalan, a rossz röhejes, a furcsa meg… tényleg furcsa, de semmi más.

Nem szívesen szadizom tovább a filmet, de mindennek a tetejébe egyébként nevetségesen hosszú is. Hiába nem hagyja pihenni a nézőt fél percre sem, már félúton lehetetlenül eluntam az egészet. Abszolút felejtős darab.

Látványos meg kalandos meg lövöldözős, de a nagy térkép utáni hajszában elfelejtettek sztorit írni a kaland mögé. A történetben megjelenő japán hadsereg, a koreai felkelő sereg, a városi banditák mind csak karikatúraszerűen vannak ábrázolva, a három főhős pedig nem több, mint a jól megszokott sztereotip szerepek. Akkor meg mitől koreai ez a western? Hogy a szereplőknek nem kell összehúzniuk a szemüket, mert már amúgy is olyan?
Egyszeri szórakozásnak elmegy, bár lehetne fél órával rövidebb, ha már úgy sincs benne semmi érdekes fordulat.

Amilyen jól indul, a végére annyira gyorsan fullad unalomba.
Jobban állna neki, ha fél órával rövidebb lenne.
Az egész történet egy kincses térkép körül bonyolódik. Főszereplőink közül a jó és a rossz a lazább, menőbb karakterek, míg a furcsa szolgáltatja az összes esős-kelős poént. Menet közben mindenki a térképet akarja a kínaiaktól kezdve a banditákon át.
A lövöldözések pörgősek, dinamikusak, jóféle ázsiai western lehetne, ha kifutna valahová.

Néhol ugyan már kissé fárasztó humorú, de összességében vicces és szórakoztató film, valamint izgalmas is egyben.

Örültem volna, ha már nem jó, legalább furcsa lesz ez a film, de basszus ez rossz volt… DX Nekem legalábbis. Ráadásul én hülye a szinkronos, kicsit rövidebb verzió helyett erőltettem az eredeti nyelvű, feliratos hosszabb verziót! X( Mert féltem, hogy a rövidebből kivágtak valami izgalmas és/vagy humoros jeleneteket, ahhhh… de gondolom annyi csak, hogy abban nem voltak olyan hosszúk az „akció” jelenetek… =_="

Másik kedvenc filmem.

Teljesen nyugati szemmel nézve is élvezhető, ami azért ritka az ázsiai filmek között. Szórakoztatóan használja a westernkliséket (a kedvenc jelenetem még mindig az, amikor megjelennek az „indiánok” a vonatnál), látványosak az akciójelenetek, mindig pontosan illik a helyzethez a vágás dinamikája, ügyesen összerakott darab. Azért a vége letagadhatatlanul távol-keleti, vagy öt olyan jelenet van, ahol simán vége lehetne és nem lenne hiányérzete a nézőnek, de azért csak sikerül még húzni egy kicsit. spoiler

Pazarul megcsinálták az akciójeleneteket, a zenéket eltalálták, jó a látvány és akad néhány izgalmas jelenet is.
A gyors snittek megadják a film ritmusát…, és valamiért mégsem működik. Üres. Hiába a fent felsorolt erények, silány és bugyuta lett. A hosszú finálé egy végeláthatatlan unalomtenger, de a logikátlan csattanó még ennél is zavaróbb. spoiler