A történet helyszíne Mandzsúria a 30-as években, a Koreával határos, sivatagos, kínai terület, ahol a megszálló, japán hadsereg katonái és mindenféle banditák garázdálkodnak. A három címszereplő egy vonaton találkozik… céljuk ugyanaz, pénzt szerezni. A Rossz egy térképet próbál megszerezni, a Jó őt próbálja megölni, a Furcsa pedig a lopott térképpel menekül a banditák által megállított vonatról. Hamar rájönnek, hogy valamiféle kincsestérképről van szó, elindul a hajsza.
Serge_and_Boots értékelése
Serge_and_Boots
Bár ez nyilván nem igaz – hisz még magam is tudok ellenpéldákat sorolni –, de néha nagyon úgy tűnik, a modern távol-keleti tömegfilm a hollywoodi külsőségek másolásában már profi, de tartalommal megtölteni az alkotásait még (vagy már) nem nagyon tudja. Ha inkorrekt lennék, mondanám, hogy hiányzik belőlük a jó ízlés, vagy a stílusérzéknek az az utolsó öt százaléknyi meghatározó ereje, ami valódi karaktert, hangulatot, egyéni arculatot ad egy-egy mozinak, de talán igazságosabb lenne a törvényszerűen eltérő ízlésre hivatkozni esetükben. Ha így teszek, A jó, a rossz és a furcsa tulajdonképpen azt prezentálja nekünk, mit látnak a koreaiak a western műfajban, és mit értenek meg belőle.
Nos, nem túl sokat.
Ez egy külsőségeiben nagyon egyedi produkció, ami egzotikumával kétségkívül lekenyerezi a nézőt egy ideig. A harmincas évek Mandzsúriájában föl-alá szaladgál a sivatagban egy rakás különböző előtörténetű figura, dörögnek a fegyverek, több mint két órán át dübörög a kaland. Ennyi. Ezt tudja nyújtani a film.
Kérdésem lenne egyébként, hogy miért is western ez a cucc. Elárulom, nem az, hacsak nem annyiban, hogy sivatagban játszódik, néhány fickó visel benne karimás kalapot, sőt, lovagol, meg még párbajra is sor kerül. Meg hát a magyar cím, illetve általában véve egy csomó apróság letagadhatatlanul rímel A jó, a rossz és a csúfra, de a két filmet egymás mellé tenni olyan, mintha egy Zsolnay porcelánvázát tennék a Temuról rendelt fröccsöntött virágtartó mellé. Igaz, utóbbi nagyon szép kivitel és már a Jysk is forgalmazza, de azért na…
Szóval ez nem egy western, hanem egy zavarba ejtően eklektikus fantasy, amiben vannak western és steampunk elemek, rímel a klasszikus amerikai kalandfilmekre, akad benne Indiana Jones, Mad Max és Múmia mellékíz is, meg hát a távol-keleti filmek néhány jellegzetessége, valamiféle hibbantság, Jackie Chantől ismerős ripacskodás, ami miatt egyesek azt hihetik, hogy vígjátékot néznek. Csakhogy ez az egész a látványon kívül pontosan annyira nem szól semmiről, mint bármelyik Transformers, Halálos iramban, vagy Marvel film. A látvány persze olyan amilyen: mesterkélten az Instagram-szűrőkhöz szokott közönség igényeihez van igazítva, a CGI pocsék, főleg mivel megrészegíti a rendezőt és olyan jelenetek vállal általa be, amik nem néznek ki jól és le is sír róluk, hogy már-már egy számítógépes játékból vágták őket ki.
Nézhetem persze natúran látványorientált kalandfilmként is, de ez esetben megint elcsúszunk egy kulcsmotívumon, a szereplőkön. A még általam is ismert Song Kang Ho egyszerűen borzalmas, mintha Jackie Chan és Eli Wallach szerelemgyermekét akarná alakítani, így hiába jó színész, nem tudunk vele igazán mit kezdeni. A magyar verzióban erre Elek Ferenc sajnos még rá is játszik. Lee Byung-hun karaktere alapvetően egy vicc, egy frusztrált emo, egyenesen egy animéből kiléptetve. Jung Woo Sung pedig mintha ott sem lenne. A jó súlytalan, a rossz röhejes, a furcsa meg… tényleg furcsa, de semmi más.
Nem szívesen szadizom tovább a filmet, de mindennek a tetejébe egyébként nevetségesen hosszú is. Hiába nem hagyja pihenni a nézőt fél percre sem, már félúton lehetetlenül eluntam az egészet. Abszolút felejtős darab.
