A holló (2012) 75% 115★

Megint csak bebizonyosodott, hogy csak azért mert egy híres név benne van a sztoriban, attól még a film nem biztos, hogy jó lesz. Annyi mindent ki lehetett volna ebből hozni, de iszonyat unalmas lett, a nyomozásokban sem volt semmi pláne, könnyen meg is lehetett őket fejteni. Ráadásul annyira sötét volt a film, az ilyentől meg falra mászok.

Első hallásra remek kikapcsolódásnak ígérkezett a film, hiszen története szerint Edgar Allan Poe novellái szolgáltatnak inspirációt egy sorozatgyilkosnak, aki ráadásul 19. századi közegben, az író életében szedi áldozatait. Ebből a kiindulópontból végül egy meglehetősen semmitmondó, nagy izgalmakat nem tartogató végeredmény jött létre, amiért leginkább a készítők lustaságát lehet okolni. Véleményem szerint ők a kezdet kezdetén belenyugodtak a tudatba, hogy Poe neve és novelláinak félelmetes mivolta garantáltan felkelti a nézők figyelmét, ezért meg sem próbáltak egy kidolgozott sztorit letenni az asztalra, csupán fogták az író ismertebb elbeszéléseit, beleszőtték őket egy gyilkossági nyomozás kereteibe, meg kreáltak melléje kísérőnek egy totálisan felesleges és lagymatag szerelmi szálat a móka kedvéért. Ezzel a megoldással egyébként úgy-ahogy kibékültem volna, de sajnos az egész nyomkeresés, rejtvényfejtés érdektelenül volt előadva, látszólag a színészek se nagyon tudták, hogy kéne viselkedniük a szerepükben. Az egyetlen szórakoztató dolog az volt számomra, amikor az egyes novellákat felismertem, jellegzetességeik naturalista ábrázolásmódját viszont eléggé hatásvadásznak éreztem. A gyilkos kilétének felfedése semmilyen megdöbbenést, rácsodálkozást nem csalt ki belőlem, ugyanolyan unalmas volt, mint a film többi része.
Általában a hasonlóan átgondolatlan filmek kifejezetten fel szoktak bosszantani, de ez annyira felszínes volt, hogy csak egy halvány legyintésre futotta tőlem. Arra jó, hogy elteljen vele két óra az estéből, ugyanakkor azt a két órát érdemes ennél összetettebb és izgalmasabb alkotásokra szánni.

Nincs is annál rosszabb, ha egy izgalmasnak szánt film a néző által unalomba fullad. Talán mondhatjuk, hogy ez a nem sikerült kategória és bőven többet ki lehetett volna belőle hozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten utálom, ha olyan sötétre fényképezik a filmet, hogy nem látom, mi történik.

Annyira nem voltam tőle elájulva. Egyedül az tudott bennem bármi érzést előcsalni, amikor spoiler.
Uncsi volt a nyomozás, kapkodtak, nem éreztem teljesnek a sztorit, meg néha benyögtek egy verset, hogy tudjuk kiről is van szó.

Már sokadjára nézem meg, de még mindig ugyanolyan unalmas, mint amilyen első megnézésre volt. Mondhatni egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet. Pedig izgalmasnak ígérkezett, de nagyon el lett szúrva.

Nekem ez túl félelmetes volt. Tipikus látványt nyújthattam: mikor a durva, vértől fröcsögő részeket mutatták és én eltakart szemmel kikukucskálok két ujjam közt…

Szegény Poe, ha ezt látná…

Én odáig vagyok az Edgar Allan Poe hangulatért, és John Cusack az egyik kedvenc színészem, de ettől a filmtől valahogy mégsem dobtam hátast.
     Kriminek elég egysíkú és egyszerű, a drámához a karakterek túl kétdimenziósak, thrillerként meg ne is beszéljünk róla. Igazából nem rossz film, csak olyan semmilyen, és én ezt nagyon sajnálom.

Egy iskolai óra miatt kelett megnézni és nem bántam meg. Nagyon érdekes film volt és nagyon tetszett.

Szeretem az olyat, amikor filmnézés közben hasznát veszem a korábbi olvasmányaimnak, így esett ez most is. Jó a történet, lehet izgulni az arra hajlamosaknak. Cusack, de még a kevésbé ismert Luke Evans is jól játszik, passzol a zene.
Nagyon el lett találva ez a borús-szürke világ, és a naturalista ábrázolás is.