A hetvenes évek többek között a feminizmus és freudizmus jegyében teltek. Bertolucci végignyálazta a bécsi doktor életművét és leforgatta a híres operaénekesnő és magányos, kábítószerekhez menekülő fia történetét. Apakeresés, anya-gyermek konfliktusok és kirobbanó vágyak, s mindez operadíszletek… [tovább]
A Hold (1979) 2★
Szereposztás
Várólistára tette 9
Kiemelt értékelések
Kino 
A Hold (1979) 70%
Nagyon sokan lehúzták ezt a filmet, kritikusok és nézők is egyaránt utálták, volt aki azért, mert mesterkélt, és volt olyan is, aki azért, mert sok volt nekik a téma. Akiknek sok a téma, azok ne nézzenek Bertoluccit. Sötétek. Számomra végig érdekfeszítő volt látni a karakterek közti dinamikát, a magával eltelt, életet két pofára habzsoló opera énekesnőt, ahogy ráeszmél 15 éves fia nihilizmusba hajló érdektelenségére és heroin problémájára, illetve, ahogy kétségbe esésében saját testét is felkínálja fájdalomcsillapításra. A család szerepei elmosódnak, az eddigi játszmázás a másik figyelméért már az apa, a szerető hiányának kitöltésévé válik, Bertolucci továbbra is jól operál a szenvedéllyel, az pedig, hogy egy opera megvilágításába helyezi az egészet, erősen álomszerűvé teszi, misztikus szobrot farag a viszonyból. Persze nem jutnak túl mélyre, igazság szerint csak riogatnak az emberek a vérfertőzéssel a film kapcsán, ám így is Freud nedves álma lehetne. A még berendezés alatt álló házuk is egyébként olyasmi, mint egy díszletekkel megtöltött színpad, sok ott tett mozzanatuk úgy hat, mintha épp előadnának valamit, aztán jönnek a hirtelen kirohanások. Ez más filmekben is karakterizálja Bertoluccit: a helyszínek mintha fokoznának a karakterekben egy elszigetelt érzést és ezért az ösztöneikkel, vágyaikkal, indulataikkal kommunikálnak. Szerintem messze nem a legjobb filmje, de hibái ellenére nem is olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Attól, hogy tabu egy téma, még nem lesz hiteltelen.
