A hatalom árnyékában (2011) 72% 112★

Halálra untam magam. George Clooney pocsék volt, szegény Ryan Gosling sem menthette meg a filmet a szigorú nézésével…Semmi extra film, vontatott nagy betűs SEMMI majdnem 2 órán át.

Egyik kedvenc filmem, gyakran újranézem, de most látom, hogy még nem is írtam róla értékelést. Az biztos, hogy nem egyszerű követni a történetet, átérezni a feszültséget, ha az ember nincs képben az amerikai politikával, a választás ottani rendszerével. Viszont ha átlátjuk, akkor nagyon jó képet fest az USA-ról, bemutatja, milyen alkukon és játszmákon múlik egy elnök(jelölt)i pozíció, milyen gátlástalannak kell lenni a sikerhez. Itt ráadásul az előszavazás csak a háttér volt, a főbb szereplők a kampányfőnöki posztért harcoltak, életeken keresztülgázolva. A szereplők mind kifejezetten ellenszenves emberek (kivéve talán Morris feleségét, akinek kb 5 percnyi jelenete volt), így nem lehet teljes mértékben azonosulni senkivel. Azonban így is átérezhető spoiler, és annak ellenére, hogy Ryan Gosling szokás szerint a film teljes játékidejében ugyanazt az egy arckifejezést vágja, az ő dilemmáit is meg lehet érteni. A zene tökéletesen kiegészíti a filmet, Desplat nem tud csalódást okozni. Ajánlom a filmet azoknak, akiket érdekel a(z amerikai) politika, vagy szeretik a House of Cardsot, ők nem fognak benne csalódni.

Nekem ez nagyon unalmas volt. Rá kell jöjjek, hogy Clooney nem is olyan jó színész. A Vészhelyzetben imádtam, de azóta sem láttam tőle igazán jó filmet. Amúgy sem bírom az ilyen politikai filmeket, nem kötnek le igazán, nem is értem ezt a világot. Lehet, hogy aki érti, az úgy gondolja, hogy jó film, nekem annyira nem jött be.

Tetszett, ahogy a film a politika rideg világába beleszőtte az emberi érzelmeket. Ugyan George Clooney szerepe és maga az alakítás feledhető, Ryan Goslingot kezdem egyre inkább megkedvelni. Philip Seymour Hoffman itt is brillírozik, Paul Giamatti pedig borzasztóan alulértékelt színész, amit ezúttal is bizonyít – úgyhogy a színészekre nem lehet panasz.
A történet érdekes, akit nem érdekel annyira az amerikai politika, annak talán unalmas lehet.
A forgatókönyvírók között szereplő Beau Willimon jegyzi a House of Cardsot is, úgyhogy a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlott. :)

Azt hiszem ahhoz, hogy megértsem ezt a filmet, amerikainak kellene lennem. Nem tetszett.

USA, politika, hűség és árulás, Gosling-Giamatti-PSH triumvirátus.

Nem volt egy nagy durranás, a nagy nevek sem tudták felturbózni a filmet. A szokásos klisé spoiler összeszűri a levet a sármos kampányfőnökkel, aki majdnem kisegíti a bajból…

Nem fogott meg különösebben, pedig annyi jót olvastam róla, és Ryan Goslingot is szeretem. Lehet, hogy azért, mert nagyon távol áll tőlem a politikai kampányok világa? Mocskos, igen, épp ezért nem érdekel.

Hit, őszinteség, becsületes előrehaladás. Na de biztos, hogy a politika világában ez jelenti a garanciát a sikerre? Hát nem üti fel a fejét a korrupció minden állomáson, ahol élet-halálharc folyik a szavazoktért? A kormányzó biztosan feddhetetlen, ahogy ezt lépten-nyomon hangoztatja? És vajon nem áldoznak-e fel mindent a kampány érdekében?
Steve-nek sokszor kell választania, a szívére vagy az eszére hallgatni. Bizony könnyű megszédülni, ha egyre magasabbra kerülsz és már ott lopakodsz a hatalom árnyékában…

Ezt a filmet még szívem választottja, Ryan Gosling sem tudta megmenteni. Sokáig halogattam, mire rászántam magam, és most már tudom, miért. Készítettek már ilyen filmeket, sokkal jobbakat, pont ezért egyáltalán nem hagyott mély nyomot.