A gyilkos csodaszer (2023–2023) 79% 30★

Meglepődtem, hogy egyelőre csak én értékeltem ezt a minisorozatot, mert nagyon jó a történetvezetés, nagyon jók a színészek, és végig ébren tartja a nézőt. Nem különösebben szeretem Matthew Brodericket, de ebben a sorozatban szerintem élete alakítását nyújtja. Ennyit a sorozatról.
Maga a téma végtelenül elkeserítő, felháborító és lehangoló. Bár minden rész elején elmondják, hogy egy-két dolgot dramaturgiai szempontból megváltoztattak, gyakorlatilag nem nagyon kellett mit, mert mostanra már mindenki képben van a gyógyszeriparral kapcsolatosan annyira, hogy tudja, ez bizony pontosan így is történhetett volna, vagy történhetne. Amerikai filmekben sokszor hallani, hogy emberek rászoknak a fájdalomcsillapítókra, és képtelenek élni nélkülük, amit sokáig nem értettem: hogy lehet rászokni egy fájdalomcsillapítóra úgy, hogy gyakorlatilag legjobb esetben is csak a fájdalmat csillapítja, de semmi több? Ez a film megválaszolta ezt a kérdést, és egyben utánaolvasva kiderült az is, hogy Magyarországon ilyen erős fájdalomcsillapítót szinte sosem írnak fel, míg az USÁ-ban szinte egy bokaficamra is akár. Ezt figyelembe véve megdöbbentett a tény, hogy spoiler .
Végezetül, végtelenül sajnálom azokat az embereket – főképp amerikaiakat, – akik áldozatául estek/esnek a saját rendszerüknek, és gyógyszerfüggővé válnak, pedig csak a fájdalmukat akarták csillapítani. Az ember betegen a legkiszolgáltatottabb, és semmi jót nem kívánok azoknak, akik ezen kívánnak nyerészkedni.

A harmadik rész közben elkaszáltam.
Én egy picit felháborítónak tartom, hogy az orovoskat nyálcsorgató, agy nélküli zombikként állítják be, kivétel nélkül.
A színészi munka pocsék, a forgatóköny teljesen random helyeken provokatív, ott ahol inkább egy finom tollvonás kellett volna és totálisan átesik a ló tulsó oldalára, fennhangon diktál és próbálja a nézőt is irányítani. Semmivel sem jobb, mint az Oxicontint kitalálók – ugyanúgy birkaterelés.
Én inkább szatírának hívnám, de annak is roppant gyenge volt, legalábbis azokat a részeket tekintve, amelyeket végig bírtam nézni.

Hiába izgalmas és megbotránkoztató a sorozat, ezt az egészet egy hosszabb filmben elég lett volna bemutatni. A sorozat szinte teljes egészében hanyagolja a politikai lobbit, ami valószínű elég nagy háttere lehetett a történetnek. Ettől viszont egy félig bemutatott esettörténetet kap a néző, ami csak arra koncentrál, hogy a gyártó vállalat hazudik és tud a problémákról, az emberek meg rászoknak a gyógyszerre. De ehhez nincs szükség 6 részre és gonosz igazgatóra, aki amúgy teljesen felesleges volt a történések szempontjából.

Szóval bár a sori élvezhető és fontos tanulsággal bír, totálban kihagyja a politikai hátteret és a végkövetkeztetést, amitől egy nagy űr marad a sztori végén.

Húúú…azzal kezdeném, hogy sokkal jobbra számítottam! Szeretem az ilyen dokumentarista témákat, amikben fellebbentik a fátylat egy-egy cég visszaéléséről és arról, hogyan okoznak nekünk károkat tudtunkon kívül.
Azzal a reménnyel ültem le megnézni a sorsot, hogy erőteljes hatással lesz rám. Bár azt tényleg elérte, hogy sajnáljam azokat akiket függővé tettek, mégsem váltott ki belőlem átütő érzelmeket.
Epizódról epizódra egyre jobban csóváltam a fejemet, hogy milyen hülyék az amcsik és hogy mennyire szánalmasan manipulálhatók pénzzel és egyebekkel a törvény emberei.
Egyedül Edie-vel tudtam azonosulni, aki minden lehetőséget igyekezett megragadni, hogy falhoz (és bíróság) elé állítsa Sacklert és embereit.
Persze nem ért célt, de ez nem rajta múlt.
Egyébként szerény véleményem szerint a világon sok agyhalott ember van és hiába szeretnénk segíteni rajtuk. Az emberiség egyre jobban csúszik le a mélybe és őszintén, talán jobb is lenne ha kihalnánk.