A fiú és a szörnyeteg (2015) 90% 91★

Az elején kifejezetten kedves, egyszerű történetnek tűnt. A jelentősebb fordulatok nagyon egyértelműek az elejétől kezdve, nem is értem, hogy bizonyos dolgokra hogyan nem jöttek rá. Azonban akadt egy-két momentum, ami engem is meglepett és igazából a vége kegyetlenül kikészített. Úgy tűnik, ez a szülő-gyerek téma, főleg ha egy apáról van szó, még mindig az egyik gyenge pontom. Nagyon tetszett és teljesen magába szippantott a világ, de eléggé lélekfacsaró volt nekem ahhoz, hogy ne akarjam sokszor újranézni.

Úúúúristen, hogy ez milyen jó volt!
Igényes animáció, különleges atmoszféra, kidolgozott, árnyalt, nem egydimenziós karakterek, jellemfejlődés (!!!) és hát persze történet, aminek van mondanivalója és mégsem szájbarágós.
Gyönyörűen eltalált egyensúlyok (az egyébként meglehetősen izgalmas) harci- és a cselekményt előregördítő jelenetek között, olyan fordulatokkal, amiket egyáltalán nem láttam előre. A film második felében meg csak néztem, mint Rossi a moziban, (bocs) egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen irányt vett a sztori. Hogy kerül ide Melville bálnája?
Váo, bakker.

Szerintem azok a jó filmek, amik után úgy jössz ki, hogy egy kicsit más, talán egy kicsit több is vagy, mint mikor bementél. Hát ez abszolút teljesítette ezt a kritériumot.
Kerek. Igényes. K*rvajó.

Még mindig zseniális. Olyan hatással van rám ez a történet, olyan érzelmeket ébreszt fel bennem, amely napokig velem marad. Nem tudok rá mit mondani, tökéletes. Számomra nincs jobb.

Idei első mozis élménynek tökéletes volt, hiszen amúgyis ritkán van lehetőség hazánkban egy animére beülni és lényegében azt kaptam, amit vártam tőle. A rendező előző alkotásait, így az 'Idő Felett Járó Lányt' és a 'Farkasgyermekeket' is imádtam, szóval kérdés sem volt, hogy meg kell-e ezt néznem. A trailerek szerencsére nagyjából a sztori felvezetését foglalták magukba, így az apróbb meglepetéseket sem lőtték le. A zenei világ gyönyörű és a rajzok is Hosoda Mamoru korábbi műveinek minőségét hozzák, így a hangulat adott, hőseink pedig idióták ugyan, mégis megszerethetők, ahogyan az idő haladtával folyamatosan fejlődnek. Igazán tanulságos történet ez a magányról, erőről, felelősségről és önfeláldozásról, melyben nagyrészt a 'Karakte Kölyök' találkozik a 'Chihiro'-val. A japánok mindig ügyesen eltalálják az egyensúlyt a komoly és vicces tónus között, ami ezúttal sem volt másképp. Van, hogy vigyorog rajta az ember, máskor pedig a könnyeivel küszködik, bár a tipikus anime sablonok egy része most sem maradhatott el, amelyek miatt kénytelen voltam levonni azt a 2 picinyke csillagot. Kötelező jelleggel ajánlom a megtört, magányos lelkeknek, hiszen ebből megtanulhatják, hogy sosem szabad föladni a harcot, illetve még melléjük is szegődhet valaki, aki megérti őket, csak nyitva kell tartaniuk a szemüket…

Mindent felülmúlt, amit Tőle vártam! Folyamatosan rajta tartotta a szemem, egyszerűen hozta a jobbnál jobb eseményeket, így nem lehetett rajta unatkozni! Az nagyon meglepett még engem is, hogy mennyire izgatott voltam miközben néztem. Annyira magába szívott az egész, hogy azt se éreztem, hogy egy moziteremben vagyok a két barátnőmmel. Biztosan meg fogom még párszor nézni!
Tanulságos, személyiségfejlődéses, vicces, drámai és a többi… Egyik kedvenc mesém lett úgy döntöttem!

Egyetértek az előttem szólókkal, nagyon szép, humoros és megindító mester-tanítvány történet, kitartásról, szeretetről, elkötelezettségről, becsületről, magányosoknak egyenesen kötelező! Ezt láttam elsőnek tőle, és nagyon különleges volt, de ez még jobb volt. :)

Izgalmas, jó humorú film, gyönyörű animációval. Az egyetlen bajom az volt, hogy a második felére kicsit leült a sztori, ráadásul a fő ellenfél és a végső összecsapás kissé kiszámítható volt. Örülök, hogy moziban láthattam :).

Köszönöm! Köszönöm!
Végre!
Az utóbbi időkben ez volt a legjobb Movie anime, amit láttam.
Nagyon kíváncsi voltam rá és nagyon reménykedtem benne, hogy tetszeni fog. Szerencsére nem kellett csalódnom.
Szép grafika, van mondandója és nem unja halálra magát rajta az ember.
Nekem tetszett.

Az animáció meseszép és nagyon magával ragadó a hangulata már az elején. Teljesen Chihiro Szellemországban volt, csak fiú kiadásban. A történet felénél azonban érezhető egy törés, ami után valahogy felszínre buknak az elvarratlan/kidolgozatlan szálak és háttérbe szorulnak addig nagyon erős és szórakoztató karakterek, na meg a bennük rejlő lehetőségek. A mondanivalója és a befejezés szép, csak úgy 20 perccel hosszabb lett a kelleténél. Kicsit fáj a szívem, mert nagyon benne volt egy tízes anime lehetősége – de persze még így is megéri megnézni.

Aki szereti a Ghibli filmeket, feltétlenül nézze meg ezt is. Hozza a legjobb anime filmek formáját: Egyszerre kreatív, szemet gyönyörködtető, jópofa, és helyenként egyenesen szívszaggató is. A sztori maga végtelenül bájos és lendületes, a kivitelezés pedig közel áll a tökéleteshez.
Azt hiszem, a „szerethető” a legjobb szó erre a filmre. Bekerül az instant kedvencek közé.