A feltáruló igazság (2021) 58% 21★

Szerintem nagyon jó volt. Az elején nem erre számítottam, de a végére lett bőven csavar benne. Tetszett, ahogy lassan kibontakozik a történet, miközben az embernek a háta lúdbőrzik a baljós háztól, a még bajlósabb nagyszülőktől, meg úgy az egésztől. Vizuálisan a film nagyot alakít, de történetileg is teljesen rendben van. A végén levő csavarra sosem gondoltam volna, nagyon meglepett, de szerintem tökéletes lezárása volt a filmnek. Nem volt nagyon para, inkább természetfeletti drámának mondanám, de hát ha horror, akkor horror. Szóval, nekem tetszett, még ha picit hosszabb is volt a megszokott horrorfilmeknél.
És tényleg igaz, hogy még ha ismerjük is az igazságot, talán sosem a teljes igazságot. Ahogy a film végén ez ki is derült.

Tényleg nem egy pörgős film, viszont hangulatteremtésben és feszültségkeltésben jó, mint az ázsiai filmek legtöbbje. Szerintem nekem azért tetszett jobban, mint az átlagnak, mert már elég sok délkelet-ázsiai (horror)filmet láttam ahhoz, hogy tudjam értékelni, ha nem a nyugaton oly fontos cselekményen, hanem az amerikai filmekben másodlagos dolgokon van a hangsúly, legyen az pl. az operatőri munka, a filmzene vagy a díszlet és a helyszín mint az atmoszféra- és feszültségteremtés eszköze. Itt legtöbbször inkább csak sejtetés van, lebegtetés, nincs minden kimondva és háromféleképpen megmagyarázva, mert az ázsiai filmkészítők még hisznek a közönségükben. Nem azt mondom, hogy a film díjesőt érdemel, de azért jobbnak gondolom, mint amit az értékelés mutat.

A pozitívuma ennek a filmnek a hangulatos látványvilág, a legnagyobb baj vele pedig az, hogy unalmas.

A sztori nem volt meglepetés (csavarok ide vagy oda…), szerintem már egy tucatszor láttunk hasonlót… A macsekos dolog miatt is haragszom, anélkül is egyértelmű lett volna, ki miben mesterkedik.

A két gyerek elég életképtelen, elvileg 15-16 évesek mindketten, ehhez képest úgy viselkednek, mintha 10 évesek lennének. -_–

Összegezve: nagyon gyenge eresztés volt.

Borzalmasan unalmas volt…

A film egy jó részében úgy éreztem mintha kéttőt néznék valójában; egyet a gyerekekről és a fura lyukról a falban és egyet a nagyapáról. De aztán szépen összeálltak a dolgok. Sokáig tartottam tőle, hogy ugyan az lesz a csattanó, mint a Látogatásban (2015), ami nem volt rossz, de lássuk be nem is volt meglepő.
Illetve szeretem, hogy a thai horrorokban a tény, hogy vannak szellemek nem meglepő és nincs a fölösleges időhúzás, hogy „jajjj dehát a természetfölötti nem is létezik”.
Összességében tetszett, mégha azért meg is lehetett volna húzni itt-ott a sztorit.

Sokkal jobb, mint amennyire itt le van ez a film húzva. Szerintem tipikus ázsiai horror, remek háttér sztorival, viszont a megszokottnál szebb megvalósítással, de pont azzal, annyi „túlzással”, ami rájuk jellemző. Sokan azért értékelik le ezt a filmet, mert nagyon amerikaiak az elvárásaink, hiszen netflixes alkotás… holott ez egy másik kultúra, máshogy kéne rá nézni. Pont ezért nem értik sokan az Uzumakit pl. Nem igazán mi vagyunk a célközönsége, kivétel azok, akik tudják értékelni ezt a fajta horrort is persze és ismerik az ázsiai filmeket. A sztori jó, a színészek is, van benne rejtély, fordulat… nekem bejött.

30 perc. ennyit bírtam ebből a végtelenül unalmas, túljátszott, amatőr filmből, ahol már ennyi idő alatt annyi hülyeség volt ami egy egész filmre is elég…

Hű, ez nekem egy marha pozitív csalódás, igazából az elejétől fogva izgalmas volt, egy percre sem lankadhatott a figyelmem. Hangok, látvány teljesen rendben. Szerintem a színészek is jók voltak, a horror mércémet simán elérte. A végén csavart csavarra halmoztak, tetszett.