A fekete város (1971–1971) 86% 51★

Szinte minden évben megnézem egyszer. :)

Nemrég megvettem a bővített, javított változatot DVD-n és annyira elfogott a katarzis, hogy napokig csak örömködtem, hogy megvan. Bessenyei Ferenc nekem a szívem egyik csücskének állandó lakója, mindamellett, hogy kitűnő színész volt, nagyszerűen tudott élni, még akkor is, ha sokan túlzónak és hirtelennek tartották. Van köztünk valami kapocs, amit sose tudtam megmagyarázni, én mindazonáltal csak imádom, szinte végletesen. Ha nem miatta, de Benkő Péter, Kállay Ilona és még sorolhatnám (kb. mindenki) miatt érdemes megnézni. Az alapsztori annyiban tér el a szokványos igazsgákereső történetektől, hogy itt nem minden fekete és fehér, és bizony, attól függetlenül, hogy régi darab, egészen aktuális témákat boncolgat. (Szerintem ez amúgy mindig az marad). Izgalmas, mélyértelmű és nehéz darab, mint mindenfajta Mikszáth mű – érzelem, értelem, kifinomult vonalak, hosszú karakterépítés – csak győzz odafilgyelni. Ha mindez nem elég, megspékelem azzal, hogy a zseniális magyar rendezőnő, Zsurzs Éva kifinomult alkotása. Ajánlom, bárki számára!

Édesanyám a napokban nézte meg a Noszty fiút a tévében, – jó sokáig tartott, de megérte – mondta, nekem meg egyből beugrott Mikszáth és a Fekete város, a nosztalgia faktor, na meg azok a gyönyörű, havas jelenetek, az újévi vadászat, spoiler Kedvenc mondatom innen, Bessenyei/Görgey Pál szájából: spoiler
Így sokadszorra vettem elő, csak a hangulata miatt, de persze végignéztem az egészet.
Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy spoiler, az egyik legjobb magyar könyvadaptáció – sorozat formában feldolgozva.
1971-ben forgatták, elképzelem, ahogy generációk ültek a tévé előtt annak idején, s nézték végig az egészet. Persze nem volt csak egy csatorna, hetente egy-egy rész, de mennyi embernek – kisgyerektől az aggastyánig – okozott ez felejthetetlen perceket, órákat. Nekem ma is – akárhányszor is nézem végig – nagy élmény! Mikszáth meg odafent csendesen mosolyog, pipafüstöt eregetve, és szinte hallom, ahogy hátradőlve, kedélyesen mondja: Jól megkavartam, mi?
Lenyűgöző ez az egész: a színészek, a ruhák, az eredeti helyszínek, a díszletek, a lassan áradó, szomorkás hangulatú főcímzene, Bessenyei és főleg Pécsi Sándor játéka, mind-mind felejthetetlen.
Az esetleges újszülöttek, csecsemők kedvéért tettem spoilerek közé némely részeket, hátha akad, aki még nem látta. Az pótolja gyorsan.

Kiváló társadalomkritika a korról. Sajnos ma is éppen annyira aktuális, mint akkor volt.

Régen nagyon szerettem (15 éve kb). Valószínűleg tényleg jó, de nem hiszem, hogy ma már kedvencem lenne.