A fehér bölény (1977) 66% 12★

@Filmdoki ajánlója (lásd a linkek között) keltette fel érdeklődésemet a film iránt, és nem is csalódtam benne. Túl sokat hozzátenni nem is tudok az általa mondottakhoz – sőt ajánlom mindenkinek megnézni –, talán csak annyit, hogy nekem mi ragadta meg a figyelmemet.
Az biztos, hogy a szokványos western-elemek ellenére szokatlan történetet, és egyedi hangulatot kapunk, ahol még a szándékosan sztereotípiára építő karakterek sem sablonosak. spoiler
Műfaja ellenére nagyon jól állt neki az épp hogy csak érzékelhető természetfeletti beütés is, ami ezúttal nem csak az indián oldal sajátja. És ha már indiánok: én ilyen kegyetlenül őszinte eszmefuttatást indiánokról és fehérekről még egyetlen western-történetben nem láttam.

Még kissrácként láttam belőle egy-két jelenetet a TV-ben, de csak pár percet, és akkora hatással volt rám, hogy nagyon szerettem volna megnézni. Évegik kerestem, de csak most tudtam megnézni. Nem tudtam, hogy mire számítsak, de kifejezetten magas elvárásokkal ültem le elé, és nem csalódtam egy csöppet sem! Teljesen lenyűgözött ez az alkotás! Kicsit olyan, mint a Moby Dick és a Cápa, fűszerezve egy kicsit A Visszatérő-vel. Kezdjük először is a negatívumokkal: A technikai megoldások néhány helyen eglég megmosolyogtatóak. Ennyi. Oké, néhány helyen azért bele lehet kötni, de egyáltalán nem zavaróak ezek. A Grizzly című moslékkal ellentétben itt nincsenek idióta karakterek hülye célokkal és egy jelenetet leszámítva nincsenek gagyi gyilkosságok se. Továbbá elmarad a sablonos cicis néni egyből megdöglik, mert egy idióta baromállat jelenet is, meg a címszereplő állat szánalmas legyilkolása. Maga bölény: 97 perc a film, de ezalatt alig látjuk, amikor meg látjuk, akkor is főleg közelikben, teljes alakjában nagyon kevésszer megtekinthető. De ez egyáltalá nem hiba, hiszen a megfelelő technikai háttér nélkül máshogy nem is lett volna működőképes. És, ha belegondolunk, akkor a Moby Dick-ben, és a Cápában sem láttuk sokszor az állatot, és ott se egész alakban, mégis működtek. Itt ugyanúgy működik! A különbség annyi, hogy itt igazából a film elején láthatjuk a bölény, ahogy végez egy jó kis mészárlást és a végén a leszámolásnál, közben viszont alig-alig. De a hatás átjön. Nagyon működik! A szerplőkről annyit, hogy a westernes filmek kis banditái itt is megvannak, akik a főhőst kívánják eltenni láb alól, de ők húzzák a rövidebbet, de azért egy-két viszonylag izgalmasabb lövöldözős jelenettel hozzájárulnak a film pozitívumaihoz. De ennek a filmnek igazából három főszereplője van. Van a félszemű öreg, aki azért a régi típusú amerikait hozza, aki azért nem szívleli annyira az indiánokat. Neki igazából a pénzen és a Bronsonnak való tartozásán kívül más motivációja nincs. Itt van még az indián törzsfő, aki azért vadássza a bölényt, mert miatta halt meg a kisgyermeke, és mivel egy férfiről beszélünk, aki törzsfő is, nem méltó hozzá a sírás, ezért elveszik a nevét, amit csak úgy kaphat vissza, gyermeke lelki üdvével egyetemben, hogy levadássza a bölényt. Szóval neki igen komoly személyes ügye van a bölénnyel, és talán az ő motivációja a legérthetőbb és a legemberibb. És itt van még ugye Bronson, akinek rémálmai vannak ezzel a bölénnyel és a pénz se utolsó szempont, de a rémálmai miatt üldözi főleg, hogy megszabaduljon a kíntól. Ami még pluszban kifejezetten tetszett Bronson karakterével kapcsolatban, hogy itt nem azt a hidegvérű fickót hozza, mint általában a többi filmjében (pl. Volt egyszer egy vadnyugat, Piszkos tizenkettő, Bosszúvágy), hanem a tekintetében rendesen látszik a félelem, a bizonytalanság és a viszonylagos tehetetlenség érzete. Szóval van nekünk három remek karakterünk, akiket remekül keltettek életre a színészek. De a közöttük lévő ellentétek is kiéleződnek, több fehér-indián kérdést felvetnek, amik még inkább hozzátesznek a hangulathoz és a párbeszédek remekül vannak megírva. Persze, ne számítson senki se Tarantino-féle szövegekre, de teljesen jók, plusz néhány beszólás a 80-as, 90-es évek akciófilmjeinek egysorosait idézi. A zene pedig kellemesen borzongató, nagyon passzol az egyes jelenetekhez!
De, ami miatt tényleg egy baromi jó filmek tartom ezt az alkotást, az a hangulat. Egyszerűen annyira jól tudták adagolni a feszültséget, hogy azt tanítani kellene! Sajnálom, hogy egy eléggé elfeledett film lett, mert egyébként sok mai, túlértékelt filmre köröket ver!