Egy férfi a kisvárosba érkezik, és leszámol a helyi revolverhőssel, de közben megsebesül. Az orvosnál megismeri Estellát az ápolónőt, s úgy dönt, hogy a városban marad. A helyi kocsmáros – akinek érdeke a törvénytelenség – pártfogásába veszi, és bemutatja hasonszőrű barátainak. Itt a dilemma: a… [tovább]
A Del Rio-i ember (1956) 2★
angol
Képek 2
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
A gyakran emlegetett lázadó westernfilmek kapcsán szeretjük az amerikai ellenkultúra és az európai spagetti-mozik egy-egy darabját kiemelni, de a forradalmi szemléletmódot villantó alkotások mindig is ott voltak a klasszikus amerikai cowboy-sztorik között is. Nagyon érdekes, Magyarországon talán kicsit kevésbé kanonizált induló ilyen téren a Délidő, de nyugodtan odatehetnénk mellé A Del Rio-i embert is…
Ez a film ugyanis kiválóan tárja fel a mai tudásunk szerint inkább csak képzelt, erősen mitizált vadnyugati fegyverforgatók toposzai mögött a pszichológiai aspektusokat, nevezetesen a pisztolyhős elrettentő erejét, a vadnyugati társadalom tekintélyelvű tagozódását. Úgyszólván veretes okos-western, tele valódi lélektani feszültséggel és konfliktussal.
Az ennek prezentációjához bevetett fegyvertára elsőrangú. A színészi munka bőven kielégítő, Katy Jurado gyönyörű és izgalmasan atipikus jelenség, Anthony Quinn pedig megilletődöttségében, összetörtségében és ravaszágában is teljes mértékben hiteles, átélt színészi játékot produkál. Harry Horner rendezése célszerű, a mai szemmel már nagyon vékonynak tűnő 82 perces műsoridő pontosan annyi, amennyi a sztoriban van, a jellegzetes vadnyugati hangulatfokozásra itt nincs szükség. Dave Robles karaktere bizonyos szempontból többet mond nekünk erről a világról önmagában, mint a teljes olasz spagetti-western felhozatal együttvéve: Robles szinte egyetlen egy, jellegében már a kilencvenes évekre jellemző realista, kaotikus tűzpárbajban szerzett érdemei miatt legenda lesz, akit a cselekmény során egyre többen kezdenek ferde szemmel méregetni, de ő bőszen fenntartja legyőzhetetlenségének mítoszát. Rendkívül érdekes, hogy a történet legizgatóbb konfliktusa nem egy konkrét szembenállás, nem a jó és a rossz közötti harc, még csak nem is maga a tűzpárbaj, hanem az oda vezető utat szegélyező kitérők és akadályok. A hősünk egy egyre csak forrósodó fazékba dobott béka, akinek ravasz róka módjára ki kell térnie az összetűzés elől anélkül, hogy elárulná gyengeségét. Robles pszichológiai hadviselés, manipuláció útján tartja fent státuszát – és hát ilyesmit ilyen fókuszált módon bemutatva tényleg ritkán látunk a vadnyugaton, hacsak nem a szintén valódi emberi drámává változó Délidő esetében.
Hogy mindeközben zajlik a színtéren valamiféle igazi ötvenes éveket idéző szerelmi évődés, nem zavaró, mert Jurado és Quinn előadásában még ez is érdekes és izgalmas.
Valójában nagyszerű film és nagyszerű western is egyben. Mindenképpen ajánlom!
