A csönd hangja (2020) 92% 13★

Hajnalok hajnala van és ez nem egy esti mesére való film, nagyon felkavaró volt. Először nem tudtam beazonosítani, hogy Stockholm-szindrómáról van szó az elrabló és az áldozat között, utána kellett egy kicsit olvasnom. A leírások alapján amúgy sem tudtam, hogy mire számítsak, de semmiképpen sem gondoltam volna erre. Az elején kicsit viccesebbre vették a figurát, bár már akkor látni, hogy Tae Innel nincs valami rendben, de így visszagondolva eszembe sem jutna nevetni.
Yoo Ah In, ahogy már szerencsésen megszokhattuk, ismét nagyszerűt alakít egész egyszerűen csak az arcmimikájával. És minden átjön. Igazi tehetség ez az ember, komolyan.
Kis kitérő. spoiler Kitérő vége.
A vérsikálásról az Ágnes asszony jutott eszembe, gondolom, hogy Dél-Koreában nem igazán ismeretes Arany János költészete, de hihetetlenül jól illik ahhoz a részhez, amikor mossa és kicsavarja a véres ruhákat. spoiler
Szóval a cselekmény már itt kellemetlen, de amikor belép a képbe a kislány, onnantól válik igazán azzá. Eleinte tisztán látni a jó és a rossz határvonalát: az emberrablót rossznak könyveljük el, az áldozatot sajnáljuk. De az a bizonyos határ kezd elmosódni, amikor a rabló és a kislány között kialakul egyfajta bizalmi kapcsolat és ez annyira természetellenes, hogy végigfészkelődtem a filmet. Mert nem tudtam álláspontra jutni azzal kapcsolatban, hogy akkor ez most jó-e vagy rossz? Pedig egyértelmű. spoiler Viszont ez az elmosódás egészen félelmetes.
De hogy miért is ez a cím? spoiler Olyan hangos ez a világ, mégis rengeteg benne a csendes ember, aki nem tud vagy nem mer, mert nincs rá lehetősége, vagy nem is akar megszólalni. Chang Bok egyszer megkérdezi Tae Int, hogy mit csinálna, ha ő nem lenne vele. A néma társadalom és a helyette döntő bíráskodók, akik ha egyszer kikerülnek a képből, maguk mögött hagyják a döntésképtelen népet és a következményeket, amelyeket nem az fog elszenvedni, akit megilletne igazából.
Hidegrázó ez a cím.

Egyszerre brutális, lenyűgöző, hátborzongató és torokszorító…

Tae In-ről az Egerek és emberek Lennie-je jutott eszembe – együgyü, teszi, amit mondanak neki, nem igazán tud különbséget tenni jó és rossz között (vagy csak szimplán nem gondolkodik el rajta), de alapvetően jólelkű. Yoo Ah In hang nélküli játéka egész egyszerűen zseniális. Egyetlen pillanatig sem tudtam megvetni a karekterét, egyedül akkor haragudtam rá, amikor – bár érezte, hogy nem ez a jó megoldás – tette, amit Chang Bok meghagyott neki. spoiler
Esküszöm, a fejembe mászott, rettenetesen sajnáltam és féltettem, és a végén nem is értettem, a kislány miért mondta spoiler
És közben ezek az életek… :(

Először azt hittem, olyasmi lesz, mint a Végrehajtók, így egy másfajta brutalitásra számítottam, de persze ez koreai film, a lelkem legmélyéig hatolt.