A bátrak igazsága (1996) 71% 55★

Mi a kegyetlenebb? A háború vagy az igazság? Mátyás királyi kérdés. Néha vannak ajtók, amiket örökké zárva lehet tartani, és ami bent volt, az bent marad. De ha emberek halnak meg, akkor nincs meg a létszám, és valaki bent ragadt abban a szobában. Hősies történet, nagyon amerikai. Csendben építkezik, határozottan halad előre. Nehéz lefordítani mindezt civil helyzetekre, mégis tudom, hányszor sülnek el rosszul a dolgok, mert hirtelen minden egyszerre történik, és bizony hányszor egyszerűbb szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Nincs azzal baj, ha csak a szemét jut a szőnyeg alá, és ahogy mondtam, közösen, senkit ki nem hagyva döntenek a söprésről. Édes Istenem, de jó lenne konzekvensnek lenni mindig. Nem egy nagy film, a sánta kutyát sem érik mindig utol, de azért emlékezetes.

Akár egy NCIS epizódba is beillene a sztori mai szemmel, de ennek ellenére nem volt ez olyan rossz. A szereposztás persze sokat dobott az egészen és én is csak amiatt nem kapcsoltam el róla, mikor megláttam, hogy az RTL-en ez megy éjszaka. Érdekes volt Matt Damon-t lefogyott drogosként látni, illetve rájöttem, hogy Seth Gilliam a Walking Dead-ből (Pap) volt ismerős, míg Scott Glenn-t a Daredevil (Stick) sorozatban láthattam mostanában, szóval rajtuk nagyot mosolyogtam, ráadásul emlékeim szerint, gyerekként nagy crush-som volt Meg Ryan…

Régebben láttam már a filmet, és nekem megrázó volt, pedig nem látszik bonyolult sztorinak, a kérdés, hogy hősi halott-e a kapitány, megkaphatja-e a bátorságáért a Hűség érdemérmet. Mivel a kapitány már nem tudja megvédeni magát, ki kell várni, amíg Denzel Washington kideríti a valóságot.Bonyolítja a dolgot, hogy a kapitány egy nő volt. Talán lehetne a feminizmus fokmérőjének használni ezt a filmet, kicsit háborodsz fel a bátorsága megkérdőjelezésén, vagy nagyon. Nőként nagyon más nézni ezt a történetet, nem könnyen enged el.
Mindenki jól játsziik a filmben, nem játsszák túl a szerepüket, Washingtonnak mindig jól áll az egyenruha, a szereppel együtt, Meg Ryan pedig, bár javarészt romkomokban láttuk, nagyon szépen, egyszerűen simul bele a szerepébe.

Mert ennek a történetnek a végére nem marad semmi más, csak a jéghideg igazság…
Nézem a filmet, és egyre csak azon gondolkozom, ki tehet Arról a bizonyos helyzetről. Hogy ki a nagybetűs Rossz, akinek mindent bűntudat nélkül a nyakába varrhatunk. Jönnek a tények, de mindenkitől másképpen. Mindenki próbál bűnbakot találni, de legvégül senkinek nem sikerül magán kívül bárki mást hibáztatni.
És szépen lassan én is rájövök, hogy Itt nincs Rossz. És talán jó sem. Ahogy ez a háborús filmekben lenni szokott.
Ami megtörtént, megtörtént, és lehet, hogy sokan nem hoztak megfelelő döntést, de azért nem hibáztathatsz senkit, mert élni akart.
Nos, ez most erről fog szólni.

Nem kedvenc, de szeretem.

Nem volt rossz, de nekem túl hollywood-i volt, valahogy sok volt benne a sablon, az elcsépelt szólamok, a nagy hallgatások és nézések, amik mögött nem éreztem a mondanivaló mélységét.
Maga az alaptörténet megrázó volt, de lehetett volna jobb filmet is csinálni belőle.
Ahogyan a történet a különböző elbeszélők szempontjából kibontakozott, ez a része tetszett, hitelesnek éreztem, ahogyan mindenki máshogyan, valószínűleg személyiségének megfelelően reagált egy lehetetlen helyzetben, illetve ugyanígy különbözőképpen dolgozták fel a történteket és próbáltak elszámolni a lelkiismeretükkel spoiler. Nem kívánom, hogy bármikor hasonló helyzetbe kerüljek és döntésre kényszerüljek.
Ami viszont még nagyon nem tetszett, és nem csak ebben a filmben, az a feleség viselkedése. spoiler