Kedvenceink színpadon, avagy színház az egész világ! zóna
Nem voltam benne biztos, hogy bármelyik zónába illik, de egy javaslat után arra jutottam, hogy talán ide igen – félig-meddig pedig még filmnézésnek is mondható:
A Gyűrűk Ura Musical az a színdarab, amit nagyjából azóta az egyik álmom megnézni, hogy tudomást szereztem a létezéséről, és elkezdtem meghallgatni belőle a zenéket. Ez persze teljesen lehetetlennek bizonyult – hozzánk legközelebb is Londonban volt, ott se mostanában, és bár fel-felröppennek hírek arról, hogy lesz újrajátszása, egyelőre ez nem történt meg.
Éppen ezért felcsillant a szemem, mikor megláttam, hogy egy rajongó vette a fáradtságot, és minden felkerült részletet, felvételt, képet összegyűjtött a darabról, hogy a lehető legpontosabban rekonstruálja az egészet – nem mondom, hogy tökéletesen visszaadja, sokszor gyenge a hangminőség, egyes jeleneteknél nincs mozgókép, csak egymást váltogató fotók, de a zene ott van, a történet ott van, képet lehet alkotni a színészi játékról, vagyis ez a felvétel a legközelebbi, amit kaphatok egy tényleges, színház élményhez.
És továbbra is fáj a szívem, hogy nem láthatom színházban. Azon túl, hogy fülbemászó, egyedi, kicsit a kelta zenére hajazó soundtrackje van (aminek két darabját, a Wondert és a Lasto i lamath-t, Galadriel és Arwen dalait zeneiskolában is megtanultam), a látványvilága is gyönyörűnek tűnik. Külön értékelem, hogy nem a filmet próbálták másolni, hanem egy teljesen új, saját interpretációt alkotni Tolkien világáról. Ha fogalmazhatok úgy, kicsit mesésebb az egész, mint a filmes verzió – a tündék, különösen Arwen a nagyon fonott hajával, az arcfestéseivel és az ékszereivel egy fokkal még emberfelettibbnek és földöntúlibbnak van ábrázolva, mint ahogy ott jelenítették meg, ugyanez igaz Galadrielre is a csupa arany ruháival, a hobbitok alapvetően pirospozsgásabbak, kicsit manószerűbbek, nem egyszerűen csak kicsi emberek.
Maga a darab nyilván meg sem közelíti a filmek pontosságát cselekménykövetés szempontjából. Három órás, de tudjuk, hogy még háromszor három óra mellett is kellett némi rövidítés, pedig ott kevesebbet énekeltek. Ugyanakkor összességében követhető az egész, és én egy kifejezetten jó döntésnek tartom, hogy a Gyűrű Szövetségénél még nagyon pontosak, és inkább a Két Toronyból húztak jelentősen. Sok mindent ki kellett hagyni így is, de maguk a főszereplők, az ő kötelékük, a hangulat sötétedése sokkal jobban átjött így, mintha a regény elejét akarják jelentősen gyorsítani.
Akiket színészi játékban is ki szeretnék emelni, az a Frodót alakító James Loye. Nekem köztudottan van egy „soft spotom” a főszereplő karakterére, azóta, hogy először olvastam a regényt: pont az egyszerűsége, az esendősége, a kisember mivolta miatt. És bár nagyon szerettem Elijah Woodot ebben a szerepben, és a mai napig állítom, hogy telitalálat volt rá, James Loye valamit hozzáadott. Talán azt, hogy míg a filmben végig volt egy olyan érzésem, hogy Frodó kezdettől egy zárkózottabb, álmodozó személyiség, itt először egy extrovertált, vidám fiatal srácnak ismerjük meg, aki benne van a balhéban, nevet, táncol, piál, ha arról van szó, és nagyon pofonvágja az egész helyzet. Tényleg a szemünk előtt épül le és dől össze a világa, és a színész nagyon szépen teljesít ennek átadásában. Iszonyúan jó párost alkotnak egyébként Peter Howe Samujával is, a Now and for Always az egyik abszolút kedvenc számom a musicalből. Semmi monumentalitás nincs benne, a két karakter csak ül a majdnem teljesen sötét színpad közepén, és mégis tökéletesen átadja azt a köteléket, azt a barátságot, ami átviszi őket a történeten. (https://www.youtube.com/watch…)
Szintén szeretnék egy megjegyzést tenni Gabriel Burrafato-ra, mint Legolasra – köze nem volt az Orlando Bloom féléhez, alig volt szerepe, de mégis, mikor színpadra került, vitte a jelenetet. A Lothlorienben szépen szólt a hangja, Gimlivel megvolt a dinamikája, nála is, a festett arc, a sötét haj elérte, hogy elvonatkoztassak a korábbi adaptációtól, és Legolast keressem, ne a filmes Legolast. Örültem minden jelenetének. (https://www.youtube.com/watch…)
Illetve még Evan Buliung, mint Aragorn és Carly Street mint Arwen voltak, akik hasonló alakítást tettek le az asztalra. Evan Buliung megint kényszerített, hogy nézzek szembe a saját prekoncepcióimmal: bennem Aragorn azért egy kvázi fiatal hercegként élt mindig. Igen, tudom, Viggo Mortensen is 43 éves volt az első film forgatásánál, de valószínűleg azért is, mert az Arthur mondakörrel van egy erős párhuzam a történetében ez a tény valahogy nekem elkerülte a tudatomat. Kánon szerint is igaz, a történet során a karakter 86 éves (bár jelentősen lassabban öregszik, mint az emberek általában). Evan Buliungról nem tudom, mennyi idős volt amikor a darab színházba került, de egy sokkal leharcoltabb, tapasztaltabb Aragorn jelenik meg a színen, akinek emiatt a vívódása, és a szerelme Arwennel is nagyon másnak hat. A két színész egyébként remekül mutat együtt: a közös duettjüknél gyönyörűen át tudják adni, ahogy az addig kicsit megkeseredett, megfáradt Aragorn összeszedi az erejét, megtalálja a bátorságát, és az addigi, zárkózott állapotból tényleg kivirágzik. (https://www.youtube.com/watch…)
Szóval én rendíthetetlenül reménykedem benne, hogy egyszer még újra színpadra kerül ez a darab, és ezúttal talán élőben is láthatom… addig is örülök, hogy volt ember, aki ennyi türelemmel végigböngészte a netet, és megcsinálta ezt az összevágást. Egyúttal pedig egyre erősebben felmerül bennem egy kifejezetten Stage Play/Musical témájú blogbejegyzés ötlete… amennyit színházba járok, és amennyi felvételt is nézek, igazán ideje lenne már megemlékezni ezekről a történetekről is.
(Fotó: Szakács Eszter / Örkény Színház)
Eredeti Örkény-egypercest kapott Mácsai Pál a jubileumi „Azt meséld el, Pista! (2001)”-t követően
2021. május 12-e igazán különleges nap volt, mivel ekkor tűzte műsorára az Örkény Színház immár 700. alkalommal Mácsai Pál mono-darabját, az „Azt meséld el, Pista! (2001)”-t. A szép számot megért előadás szövegkönyvét annak idején Örkény István saját szavaiból készítette el Mácsai Pál és Bereményi Géza. A színművész pont 25 évvel ezelőtt lépett először színpadra e produkcióban, melynek jubileumi – a járványhelyzet miatt élőben, online közvetített – eseménye után igazi meglepetésben volt része: Radnóti Zsuzsa – Örkény István özvegye – ugyanis egy eredeti kézirattal lepte meg. Az „Üzenet a palakckban” című egyperces novella gépelt változatát nyújtotta át keretbe foglalva, rajta az író saját kezű javításaival.
Az „Azt meséld el, Pista! (2001)” ősbemutatójára még 1996. március 9-én került sor, méghozzá a Komédium Színház színpadán. Később a Madách Kamara vette át a darabot, míg 2009-ben meg nem érkezett jelenlegi bázisára, az Örkény Színházba.
Bár az előadás állandó játszóhelyet tudhat magáénak – amelynek díszletét csupán egyetlen szék képezi – vidéken is sikerrel játsszák a mai napig.
Kapcsolódó filmek: Azt meséld el, Pista! (2001)
Virtuális kiállítás Balázs Samu emlékére
Balázs Samut mindenki ismerheti a ma is gyakran vetített és mára már legendássá vált Liliomfi című filmből, Szilvay Tódor, a szigorú professzor karakterének megformálójaként. Balázs Samu özvegye, Majláth Mária színművésznő és fia, Balázs Ádám rendező, majd diplomata az Országos Színháztörténeti Múzeumnak ajándékozta a művész hagyatékát, amely a Bajor Gizi Színészmúzeum állandó kiállításán volt látható. A feldolgozott színháztörténeti emlékeket egy virtuális kiállításba gyűjtötték össze 2016-ban. A múltidéző fényképek mellett színháztörténeti jelentőségű levelek, – Rátkay Mártontól, Major Tamástól – továbbá személyes tárgyak is segítik a az elhunyt művész emlékének felidézését.
A virtuális kiállítás itt érhető el: https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/9QIi5XbjO7ffJA
Kapcsolódó filmek: Liliomfi (1954)
Mától hivatalosan elindult a 2021-es évi szavazás a Halhatatlanok Társulatának legújabb tagjait illetően. Az idei jelöltek a következők:
Színésznő
– Lázár Kati
– Ónodi Eszter
– Szirtes Ági
– Tiboldi Mária
Színész
– Rudolf Péter
– Szacsvay László
– Szervét Tibor
– Ujlaki Dénes
Operaénekes
– Bándi János
– Bede-Fazekas Csaba
– Kolonits Klára
– Zempléni Mária
Táncművész
– Bodor Johanna
– Frenák Pál
– Ladányi Andrea
– Zsuráfszky Zoltán
A részletekről itt lehet tájékozódni: http://www.atv.hu/belfold/20210313-hetfotol-ismet-szava…
Itt most egy ádáz kampánykarc következik… :D
Aki megteheti, annak megköszönöm, ha szavaz… ♡
Kapcsolódó filmek: Országos Évadnyitó Gála 2020/2021 – Közvetítés a kaposvári Csiky Gergely Színházból (2020)
Mivel két hét alatt senkinek sem sikerült kikarcolni sehová (?) – amin bevallom, eléggé meglepődtem –, hát, most akkor én teszem szóvá: Jordán Tamás lett a Nemzet új Színésze, amihez (a magam részéről – ahogy már itt is tettem két hete: https://snitt.hu/kepek/94913 ) szeretettel gratulálok.
Tegnap este láttam – azt hiszem, még az életben nem volt ennyire nehéz egy helyben (csápolás nélkül) végigülni egy darabot :DD
https://www.youtube.com/watch…
Kapcsolódó filmek: Rocksuli (2003)
Ez aranyos. :-)
Ma is volt dráma, mikor is szóba került a jövő heti színház, valamint az az utáni beszélgetés 1-2 abbéli színésszel. spoiler Erre a fiúk hirtelen megszólalnak, hogy nem-e lehetne inkább Colint beszervezni – a múltkori filmből / annak kapcsán, mert, hogy ők vele szeretnének beszélgetni. ♡
Richard Greenberg: Three Days of Rain, 1999
Színház: Donmar Warehouse Theatre (London)
David Morrissey (Theo Wexler) és Colin Firth (Ned Janeway)
Azért ha ők ketten ott vannak valahol, az bizony rossz nem lehet… :P
spoiler :))) Egyéb (méltán) szemrevaló képekkel egyetemben. ♡