Dühöngő zóna

Kezd nagyon elegem lenni abból, hogy milyen elfajzott, lusta népség lett a postásokból. Tisztelet a kivételnek? Fel se jönnek, pedig régen (még egy évvel ezelőtt is) minden postás feljött. De oké, nem érdekel. Ne jöjjön fel. De a kaputelefont is feltalálták. Mind a két bejáratnál van, fel lehetne kapuzni. Mellesleg higgyem, el hogy 8 órakor már itt volt? De legyen. Elhiszem, hogy itt volt. Viszont 8 órakor nagyon is itthon voltam, szóval felhozhatta volna. De tuti nem volt itt még 8kor. Ja és a vicc, hogy csak másnap vehetem át. Undorító.

Münchenben élő nagynéni bacogat. Miért nem én főzök magamra, takarítom ki a házat, amúgy is lassan háziasszony leszek? Minek ragaszkodom én a továbbtanuláshoz, bezzeg az ő idejében velem egykorú lányok már férjnél voltak? Vigyük vissza a kiskutyát, mert csak teher ez a nagymamának és különben is, csak egyre agresszívebb lesz. ( van egy három hónapos border collienk, aki még csipked és terel minket, de eszünkbe nem jutna ily módon megszabadulni tőle, ő már családtag) Miért nem kirándultunk bérelt autóval Korfun, hiszen ő is annyit kirándult a barátnőjével? etc…Illetve mindenről mindenkit kioktat kicsiny családunkban borzasztó lekezelő hangnemben, még olyan dolgokról is, amikhez semmi köze.
Értem én,hogy egyedül élni unalmas, de már ott tartok,hogy a telefont se akarom felvenni,annyira elegem a negativitásából és a „ha nekem sz*r, legyen mindenkinek sz*r” hozzáállásából…

Legszívesebben péklapáttal simogatnám meg azt a jóembert, aki nyaraláson, buszos kirándulás után siesta időben kiabál be egy kérdést az idegenvezetőnek, csak hogy megtörje a csendet…

Kiskutyám alomtársa újra gazdit keres. Leadták a tenyésztőnek, mert mégse kellett. Gyönyörű, 11 hetes, blue merle border collie kan kölyök. És sajnos nem ez az egyetlen leadásos eset. Miért nem tudják az emberek jobban átgondolni az állattartást? :/
Bőven van még ennek hova fejlődnie, főleg, hogy fajtatiszta állatokat is otthagynak, akikről azt gondolnák, hogy mindenkinek jobban kellenek, mint a menhelyiek…

Haat… Ti mit szólnátok hozzá,ha mennétek az úton és egyszer csak találnátok egy állatvédő egyesület haza előtt egy kartondobozt.
felirat:
mi meguntok,szenvedjetek most már ti velük!
tartalom:(30fok)
5 fecske fióka és 30forint
(a szöveg nagyjából mert ez egy múlt heti eset csak most találtam rá a zónára.)
én olyan szinten felháborodtam, hogy ha meg tudnám ki volt az hasonló képp bánnék vele.Hogy lehet valaki ekkora…erre nem tudok mit mondani.
mert nem tudom embernek nevezni azt aki ilyet tud tenni egy állattal.

Egyszer karcoltam már ide hasonló témában, aminek az alapszituációja a következő volt: A volt gimis töri tanárom erősen hajlamos az érzelmi alapú gondolkodásra és az érzelmi alapú véleménynyílvánításra, különösen egy igen érzékeny és számomra roppant kellemetlen témában. (Akik olvasták a karcomat, tudják, mire gondolok)
Most viszont elegem lett. Alaphelyzet: Abból az iskolából, ahol anyukám tanít, egy frissen érettségizett gyerek arc és név nélkül interjút adott a Pesti Srácoknak, amiben arról panaszkodott,hogy micsoda propaganda megy az iskolában és hogy milyen atrocitások érik őt a beállítottsága miatt. Mint kiderült számomra, a gyerek Facebook profilja tele van politikai tartalmú posztokkal, így elég abszurd dolog az, hogy erre panaszkodik, ráadásul nyíltan hangoztatta a saját véleményét is az iskolában. Ami viszont kivágta nálam a biztosítékot: A cikkben név szerint, egyedüliként kipécézve szerepel anyukám neve, aki csak egy nyelvtanár és azt csinálja, ami a dolga: tanít.
A tanulság továbbra is az,hogy az iskolába nincs helye a politikának, se jobbra, se balra, se középre, se a tanár, se a diák részéről. Én hiszek abban,hogy az embert nem a nézetei, hanem a viselkedése határozza inkább meg, viszont elég gerinctelen dolognak tartom, amit ez a volt diák művelt, ahol DÖK elnök volt, előadásokat tartott, erre ekkorát ferdít (hogy finom és nőies legyek), miközben a cél egy elfogadó közösség kialakítása lenne.
Külföldi egyetemre készülök, anyámnak ez az iskola a fő bevételi forrása és egyedül nevel, lenne alternatíva, de miután közölte,hogy menni kell a tankerületbe, elkezdtem eléggé félni és szorongani a jövő miatt…
Ennyi volt, köszönöm a figyelmet, ezt muszáj volt kiírni magamból.

Április 20-án előrendeltem, akkor április 24. volt a megjelenés dátuma… még mindig nem jelent meg… jelen állás szerint holnap. Habár már úgy érzem minden nap elmondhatjuk, hogy holnap jelenik meg :@ Librinél persze már le is vették az oldalról!

Forrás: spoiler

Annyira rühellek minden bogarat, rovart, akármik is ezek… Icike-picike réseken képesek magukat befurakodni a házba, de a tárva nyitva lévő ablakon nem találnak ki. És neeem, nem akarnak bent maradni! Ki akarnak menni ugyanis 28 milliószor az üvegnek veri magát, tehát menne ki… Ostoba, buta, gusztustalan állatok ezek, mind! pfej.

Az egy dolog, hogy tizenkettedikben érettségi felkészítőre kell járni, mert ilyen lemaradással nem nagyon lehet teljesen felkészülni emeltre.
Az is egy dolog, hogy a felnőtt kor határán szükséges már az önálló munka és a tanulás is.
Az is egy dolog, hogy tanárunknak kevés ideje volt külön foglalkozni az emeltesekkel, mert a fél fakt inkább közepezne.
Az viszont szerintem nagyon nincs rendben, hogy a esszéket alig gyakoroltuk, csak vázlatot írtunk, az anyagot sem tudtuk befejezni rendesen ( utolsó két hétben darálta le a tanár a hidegháborút, és még dolgozatot sem íratott belőle). Sokunk nem volt elégedett a pontszámával, de mivel se a betekintésen nem volt ott, se más nep, ezért fellebbezni sem tudtunk, pedig lett volna kérdés.
Holnap szóbelizem. Úgy érzem, hogy tudom, de nagyon izgulós vagyok, ráadásul perfekcionista is. Optimista vagyok, mert sokat készültem rá, de felkészültebb lennék, ha a tanárom többet feleltetett volna és kevesebbet anekdotázik. A pontszámomat felhúzhatja, a továbbtanulás szerintem meg fog valósulni, de ilyenkor csak csalódott vagyok, mert gimi elején sokkal jobb volt a véleményem a tanárról. Még huszonhat óra van az időpontomig…

Kiborító,hogy mennyi állatot raknak ki az utcára. Tudom,hogy vannak ennél nagyobb problémák is, de anyával néztünk pár menhelyt. Egészen pici, pár hetes kutyák, cicák is az utcára kerülnek/erdőben ragadnak/kirakják kukászsákban, mint a szemetet, miközben van, amelyiknek életkora alapján még a mamájával kell lennie. Ha az ember a háziállatokkal ilyen, mit várjunk el, hogyan viszonyuljon a Földhöz? :(