Dühöngő zóna

Ismét bebizonyosodott, hogy az emberek milyen ostoba, és szemellenzős lények. Most van ez az új KATA-rendszer, vagyis lesz. Moly-on már megy a sírás, hogy „jaj, de de sz*r lesz mindenkinek és az alkotók, meg a fordítók így meg úgy, meg nem lesz se könyvkiadás, se képregények, se semmi, stb.”. Én leírtam az én véleményemet, szerintem korrekten, nem hőbörögve, nem porig alázva senkit és felhívtam mindenki figyelmét, hogy azért gondolkodjanak már egy kicsit, mielőtt keverik a szezont a fazonnal (rengetegféle KATA van attól függően, melyik kire vonatkozik) és mindenkit megrémisztenek. Jött is a sok megmondóember, hogy „Te nem vagy tisztában a fordítókkal!” meg, „Lealázol mindenkit, mert elkezded, hogy gondolkodni kéne!” és hasonló kedves szavakat kaptam. Sajnálom, ha ma itt tart a világ, hogy ész nélkül mindent összehordunk ahelyett, hogy picit használnánk az eszünket, elolvasnánk azt a nyomorult törvényjavaslatot, átgondolnánk, hogy ez vajon most mi is pontosan. Nem, sokkal egyszerűbb egyből sírni, hisztizni, fenyegetőzni, rémhíreket terjeszteni és megijeszteni a fél lakosságot. Meg persze hordában beleállni abba, akinek más a véleménye, mert ne adj isten, picit gondolkodik, vagy utánanéz valaminek. Két kattintás az egész! Nem baj, ez az internet, már megszoktam, hogy ha más a véleményem valamiről, mint a zajos többségnek, megkapom a magamét. Pedig csak a saját meglátásomat írtam le. Igen, nem kellett volna, de megtettem és nem szégyellem. Remélem, a sok nethuszár lelke most nyugodt, hogy jól megmondták a magukét nekem, aki mert valami mást írni.
Ki is léptem az adott zónából (nem mondom meg melyikből), tiltottam pár tagot, hogy ne akarjanak már nekem esni újra. A zónát is tiltottam. Nem akarok én veszekedni, de ha van véleményem, amivel nem ártok senkinek, akkor igenis, kiállok magamért, amíg érdemes. De hamar beláttam, hogy nem érdemes. Kár, hogy itt tart a világ. Pedig nem állt szándékomban senkit sem – az ő szóhasználatukkal – „savazni”, vagy megbántani, főleg nem megalázni. Sajnálom, hogy sok embernek így jött le a mondanivalóm. Hiába, ma az őszinte vélemény, a más hang, a gondolkodás úgy tűnik büntetendő. Az interneten meg pláne elítélendő cselekedetnek számít. A hozzászólók többsége amúgy tizen-huszonéves fiatal, akiket nem tanítottak meg gondolkodni. Ellenben nagyon jól megtanították őket arra, hogyan bántsanak másokat csak azért, mert nem lépnek egyszerre a többséggel. Én legalábbis így látom, bár hála égnek, azért vannak kivételek.
Azért ide írtam, mert ha Moly-ra írom ki, akkor megint nekem esik a fél oldal. Semmi szükségem rá, így is zaklatott hetem van. Nem baj, holnapra majd elfelejtik.

Mellesleg ugyanez a hiszti lejátszódott az új médiatörvénynél is. Azóta is tömegével tűntek el a boltok polcairól az LMBTQ, danmei és BL regények, tömegével tiltották be a tévében, meg online az LMBTQ tartalmakat. Ja, nem.

Hú, most nagyon felb*szták az agyam! Az egy dolog, hogy valaki nem szeretne gyereket, vagy nem bírja az LMBTQ embereket. De az intoleranciát és a homofóbiát ki nem állhatom. Főleg, mikor azzal jönnek, hogy „Jaj, az én gyerekem ne legyen meleg/leszbikus/bi/transz”, meg „nekem úgysem lesz gyerekem, mert megrontja a társadalom”. Meg „a melegeknek úgysem lehet igazi családjuk, mert nem tudnak úgy gyereket nevelni, mint a heteró párok”. Oké, utolsó részben igaz, valóban nem lehet nekik természetes úton gyerekük, pl. két férfinak. De szerintem tudják úgy szeretni egymást, a gyerekeiket, mint a heteró párok. És nekik is ugyanúgy vannak kapcsolati és magánéleti problémáik. Az ilyen szűklátókörű emberektől hányingert kapok! Én sem szeretem a melegfelvonulást, mikor ott vonaglanak, meztelenül az emberek a tömegben, meg kutyának öltöznek, stb., de vannak normális LMBTQ tagok is. A homofób idióták miatt tartunk ma ott, ahol tartunk. Bár az ilyennek ne is legyen gyereke!

Mellesleg ezek után tiltottam az illetőt FB-n, pedig tök normális csajnak tűnt. Na, most kibújt belőle a valódi énje. Ilyenekkel meg nem akarok beszélgetni. Mintha bárki megválaszthatná a nemi identitását. Nem mintha amúgy én olyan nagy jogvédő lennék, mert a magamutogatást és a feltűnősködést nem szeretem a heteróknál sem. Hála égnek, a meleg közösség legtöbb tagja nem ilyen.

Egyébként az egész a Heartstopper második kötete miatt robbant ki – amit ő valszeg nem olvasott, mert hát homofób ember ilyen „szennyet” a kezébe nem vesz –, mert mertem azt mondani, hogy kissé idilli benne a szülők nézőpontja. Magyarán, hogy egyből elfogadják a gyerekük másságát. Ami tényleg idilli, mert bár anyukámék is mindig elfogadóak voltak, de valszeg ha bármelyikünk „más” lett volna, eltartott volna egy ideig, míg feldolgozzák. Na, erre közölte, hogy „Az én gyerekem nem lesz ám olyan!” Csak hogy megértsétek.

Nem értem, miért néznek egyesek olyan filmeket, amiről eleve tudják, hogy nem a zsánerük?! Természetesen most főleg a romantikus, csajos filmekre értem, illetve a gyerekesebb, mesés családfilmekre.
Gondolom egyeseknek direkt jó csakazértis lehordani mindennek olyan filmeket, amiket alapból úgysem szeret. Lehet ezzel egyedül vagyok, de ha nekem nem tetszik egy film, akkor nem nézem végig. Elég dühítő látni, bár már nem meglepő, hogy itt is mindenki lehordja pl. az 50 árnyalat trilógiát, persze nem csak az első részt, hanem mind a hármat, hisz alapból ha az első nem tetszett, akkor nem is kérdés, hogy meg kell nézned a folytatásokat.
Hamupipőke történetek, illetve más „gagyi” csajos romcomoknál dettó!

Adnék egy tippet.
Először nézzetek bele az előzetesbe, abból abszolút ki fog derülni nemcsak a film célközönsége, de hangulata és tartalma is, amíből meglepetés! képesnek kéne lennetek megítélni, hogy fog-e az adott film tetszeni vagy sem.

Még egy tipp!
Ha már az előzetesen mégnézése után, ne adj isten közben, azon járna az eszed, hogy milyen béna, akkor meglepetés! nagyon nagy rá az esély, hogy nem fog tetszeni a film. Ergó kár pocsékolnod rá az idődet.

Fandom toxicitás revisited…
Amióta az Attack on Titan manga lezárult, konkrétan kerülöm a fandomot azért, ami néhol zajlik benne. Abban a hitben éltem, hogy a nagy hiátusok, és a történet nagy váltásai eredményeztek egy olyan „lemorzsolódást” és „megnyugvást” ami elérte, hogy a kezdetben sokszor nagyon fanatikus és nagyon toxikus csapatból egy kisebb, normálisabb közösség lett, ahol persze, megvannak az alap viták, de tudják egymást tisztelettel kezelni.
A manga zárása után viszont felröppent egy nagyobb rajongó projekt az „Akatsuki no Requiem” híre – ennek a lényege az lenne, hogy a 135. fejezettől újragondolja a zárást, főként rajongói elméletek alapján. Tetszett az ötlet? Nem kifejezetten, mert én szerettem a zárást, és tartottam attól, hogy a nagy támogatók egy ponton majd nekimennek az eredeti alkotónak, és esetleg a kánon ending lecserélését követelik. (Ez egyébként nem teljesen alaptalan félelem, több helyen is „true ending”-ként nevezik meg ezt a projektet.) Viszont azóta már belefutottam a másik oldalba is, akik ezt a rajongói csapatot minősíthetetlen stílusban támadták meg, közölték, hogy nem tisztelik az írót, az eredeti munkát, egyesek azzal is vádolták őket, hogy pénzt csinálnak más alkotásából (mivel egy fanfictionről van szó, ami kicsit nagyobb hírt kapott, értelemszerűen non-profit). Előállt egy olyan helyzet, már megint, ahol két oldal viselkedik abszolút vállalhatatlanul, és az ember már nem tudja, kinek a pártjára kéne állni – én igazság szerint az alkotókat sajnálom, mind Isayamát, mind pedig a projekt íróit, mert szerintem ez utóbbiaknak fogalma sem volt, hogy ekkora őrület robban majd ki a munkájuk miatt.
Komolyan nem értem, az élni és élni hagyni miért nem egy működő elv. Miért nem lehet rajongani és alkotni anélkül, hogy egymás torkának ugranánk?

Érvénytelenítették az egyik pótvizsgánkat mert egy gyereknek eljárt a szája Whatsapp csoportunkról, ahol pár dolgot beszéltünk meg vizsga előtt, így most mind csalás gyanúsak lettünk.
Anélkül, hogy az illetőt minősíteném, jól kiszúrt velünk. Egy csomóan azért hanyagoltak el egy esszét, hogy ez a resit sikerüljön, valakiknek az Erasmusa múlik rajta, vannak akiknek mentális problémái vannak a járvány miatt is, meg az izoláció miatt is…
Remegek a dühtől.Ráadásul felnőtt emberek vagyunk, nem kéne árulkodni. Valakinek megváltás az, hogyha puskázás céltól mentesen egy ilyen csoportban, mert motivál…

Nem dühöngök miatta egyáltalán, csak furcsának tartom és kicsit „szánalmasnak”, hogy valaki csak azért regisztrál a Snittre, hogy leegycsillagozzon valamit (szöveges értékelés, nézés semmi), aminek – értékelése időpontjában – mindösszesen egy része jelent meg. Gondolom a téma zavarta spoiler

Egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket akik folyamatosan nyafognak mennyi dolguk van. Ők vállaltak be akkor ne sírjanak.

Nyilván vannak kivételek amikor a szülők és a nagyszülők is ugyanazon a napon kérnek téged hogy intézz el valamit és közben a saját dolgodat is csinálni kéne. De egyiknek sem mondhatsz nemet mert akkor jön a „nem hiszem el hogy nincs egy fél órád erre meg arra”. Na az igen. Az idegesítő.

De amikor a saját bevállalt dolgai miatt panaszkodik valaki azt nem tudom elfogadni….

Nem dühöngés csak agyf*Sz.. Miért van az hogy ha egy meleg pár fogja egymás kezét és beszélget (full általános témáról semmi enyelgés) akkor kapják az ívet hogy 'fúj b*zik'… De amikor egy heteró pár úgy falja egymást hogy a srácnak már merevedik az nem zavar senkit. Aki meg megforgatja a szemét (jelen!!) az máris egy 'féltékeny frigid picsa'. (Még ha tudomásom szerint nálam ez enyhe képzavart is okoz.)

Ha nem is dühöngök miatta, inkább csak icipicit bosszant a dolog. Néhányan még mindig úgy gondolják, az adatlap feltöltéshez elég fellőni egy plakátot és címet, aztán kész is van. Minek fáradjanak vele, ha úgyis lesz valaki, aki befejezi a munkájukat. És itt nem olyan filmekről, animékről beszélek, amikhez nehéz adatot gyűjteni, hanem olyanokról, amikhez minden rendelkezésre áll. Én úgy gondolom, persze lehet, hogy rosszul, ha valaki elkezd feltenni egy adatlapot, akkor fejezze is be, szánjon rá pár percet, ha már belekezdett.

Szomszédasszony átcsönget.
-Jól hallottam,hogy elhalálozott a mamika?
Anyukám: igen.
-jó, akkor, most megyek a dolgomra.

Nagynéném meg nem hagyja anyukámat békén azzal,hogy milyen misét csináljon, meg milyen sírkövet a nagymamámnak, adja el a házat, ajándékozza el a kiskutyát, győzzön meg,hogy ott hagyjam az egyetemet stb.
Miközben még ott tartunk, hogy nem vagyok hajlandó belépni a szobájába.
Imádom az ennyire tapintatos embereket :/ *sarcasm*