Colin Firth zóna

Londonna 
Colin Firth

OMG, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!…….

https://www.standard.co.uk/showbiz/celebrity-news/mamma…

Bár eme forrás nem épp a legmegbízhatóbbnak nevezhető, de azért… Nem arról volt szó, hogy ABBA HAGYJÁK?… :S :-(

Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! (2008) · Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

Mamma Mia! (2008) Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

16 hozzászólás
Londonna 
Colin Firth

Kis érdekesség… Colin 3D-ben. :D
Bár nem vagyok híve az ilyen megoldásoknak, de ez – azt kell mondjam – tényleg egész jól sikerült. Kivéve a haját. Nem lehetett volna szegénykét megfésülni?… :D

A projekt amúgy Mark O'Kane munkája. :-)

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

3 hozzászólás
Londonna 
Colin Firth

Egy – nem valami szép minőségű – kép a forgatásról Colinról. :-)
Gondoltam, ezt inkább ide teszem és nem a film adatlapjára…

Kapcsolódó filmek: 1917 (2019)

1917 (2019)

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

3 hozzászólás
Londonna 
Colin Firth

♡ Természetesen Colin sem marad ki a sorból. ♡
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

1 hozzászólás
Londonna 
Colin Firth

A mai színházi világnap margójára egy személyes – nagy – kedvencem…

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

Londonna 
Colin Firth

Régóta kerülgetem eme képet az asztalomon, de még mindig nem leltem meg nagyobb felbontásban, úgyhogy tisztelettel közkinccsé tenném – a film adatlapja helyett – emitt.

Kapcsolódó filmek: A kegyelem (2018)

A kegyelem (2018)

Kapcsolódó művészek: Colin Firth · Adrian Schiller

Londonna 
Colin Firth

Az alábbi karcomat @Sydney inspirálta, szóval neki jár a köszönet, hogy most ezen is sikerül egy icipicit elkattognom…

Felmerült a szinkron témaköre, azon belül is az, hogy más, külföldi esetekben kik azok, akik szájukra veszik a színészeket. Na már most én kitaláltam, hogyha bár szerényen is, de megpróbálom szép lassan – nem hajt a tatár módjára – összecsipegetni ebbe a karcba azokat a neveket, akik Colint a saját anyanyelvükre ültethették határokon – innen, ÉS – túl.

Ez azt jelenti, hogy eme karc majd frissülget, azaz időnként nagy valószínűséggel felugrik majd, amikor hozzácsapok egy-egy újabb delikvenst.

Ezzel párhuzamosan pedig nagyon fogok örülni, ha valaki hoz nekem a karc alá valamilyen nemzetiséget, akárcsak egy név formájában. (Snittes regisztrációját – amennyiben az illető rendelkezik imdb-s adatlappal, vállalom.)

Köszönöm szépeeen! :D

Kapcsolódó művészek: Colin Firth · László Zsolt · Kőszegi Ákos · Selmeczi Roland · Háda János · Czvetkó Sándor · Szakácsi Sándor · Forgács Péter · Józsa Imre · Csankó Zoltán · Cseke Péter · Haás Vander Péter · Gáspár András · Széles Tamás · Wojciech Malajkat · Kautzky Armand · Reisenbüchler Sándor · Holl Nándor · Crespo Rodrigo · Szabó Sipos Barnabás · Tom Vogt · Frank Röth · Uwe Büschken

9 hozzászólás
Londonna 
Colin Firth

Ajjjjj, NAGYON vagány… :O

Nekem biztos, hogy nem lenne szívem egyiket sem elszlopálni… *-* :'D :-)))

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

Londonna 
Colin Firth

Mert akkora pangás van, hogy inkább hoztam egy – talán kevésbé ismert – interjút vele 2005-ből, ami még itt készült Budapesten.

COLIN FIRTH: „SOK SIKERT KÍVÁNOK AZ ÚJ DARCYNAK!”

– Az évek során sok rendezővel dolgoztál együtt, gondoltál valaha is arra, hogy szeretnél filmet rendezni?

– Nos, igen, a probléma csak az, hogy a rendezés irtó nagy munka [nevet], és mi, színészek nagyon el vagyunk kényeztetve. Lehetőségünk van arra, hogy irtózatosan elkötelezettek és lelkesek legyünk valami iránt kb. három hónapig és utána kisétáljunk az egészből. Ebben az értelemben szinte testetlen teremtmények vagyunk, ami ugyanakkor bizonyos érzelmi szertelenséget is jelent. Rendezőnek lenni pedig hosszabb időre szóló, nagyobb elkötelezettséget jelent. De tényleg igaz, hogy a rendezés elkezdett érdekelni, és több alkalommal – éppen mostanában – meg is kerestek már ezzel kapcsolatban, és az volt az érzésem, hogy valószínűleg tényleg eléggé érdekelne valami ilyesmi. Persze akkor ennek valami olyan témának kellene lennie, ami két-három évig leköt engem, amihez pedig nem vagyok hozzászokva. Egyszerűen csak erről van szó, a rendezés bizonyos oldalai érdekelnek, mások viszont nem… Emellett azt hiszem, hogy bizonyos idő után a színészek elkezdenek belefáradni abba, vagy egyszerűen kezdenek problémái lenni azzal, hogy a kamera előtt vannak. Tudom, hogy ez a legtöbb színésznél így van, és ekkor elkezdenek producerkedni, írni, vagy valami mást csinálni. Ez tulajdonképpen a korlátoktól való megszabadulás, amit az jelent, hogy a kamera előtt vagy, ami végső soron egy elég furcsa tevékenység. Különösen, ahogy egyre idősebb leszel, úgy értem, én tinédzserkoromban választottam azt, hogy furcsa jelmezekben úgy tegyek, mintha valaki más lennék, és higgyek ezekben a mesékben, mint egy gyerek. 45 évesen kezdem egy kicsit öregnek érezni magam az ilyesfajta „furcsa viselkedéshez”. Mostanában már nehezen megy, hogy higgyek a mesékben. Hiszen a színész munkája valójában az, hogy játsszon, mint egy gyerek, és ez most már sokkal nehezebben megy nekem, mint régebben.

– A két legutóbbi filmedben ( Trauma (2004), Az igazság fogságában (2005) ) mintha tudatosan vállaltál volna olyan szerepeket, amelyek ellene mennek annak a fajta szexszimbólum-elképzelésnek, amely körülötted – korábbi szerepeidnek köszönhetően – kialakult. Tudatos ez a karakterváltás?

– Nem, sohasem használom az egyik szerepet arra, hogy egy korábbi munkámra reagáljak vele. Ha valami jön, és azt gondolom, érdekes, akkor elvállalom. E két utóbbi film esetében a választásomat lényegében a rendezők személye határozta meg, mindkét rendező olyan, akikkel már évek óta dolgoztam volna szívesen. Azt gondolom, hogy Marc Evans [a Trauma (2004) rendezője] az egyik legérdekesebb rendező a világon, nemhogy Angliában, mégis nagyon alulértékelt művész. Régi barátok vagyunk, és mindig vártam az alkalmat, hogy együtt dolgozhassunk… Atom Egoyant nem ismertem személyesen, de nagyon szerettem volna vele dolgozni, és máskor is szívesen dolgoznék vele. Nem mindig a rendező személye alapján döntök, de ezekben az esetekben így volt. És az alapanyagok is tele voltak lehetőségekkel, amiből persze előre sohasem lehet tudni, hogy a végén mi sül ki…

– Az IMDB filmadatbázis szerint egy csomó érdekes filmterv kering körülötted, például a Coen testvérekkel, vagy egy Toyer című thriller Brian De Palmával. Melyik terv ígérkezik a legizgalmasabbnak?

– Nem tudom még, hogy ezek közül bármelyikből is lesz-e valami, ezt sosem lehet tudni. Ezek mind olyasmik, amikről szó volt, és azután valahogy az imdb-n végezték. Találkoztam Brian De Palmával néhány alkalommal és beszéltünk arról, hogy nagyon jó lenne megcsinálni ezt a közös filmet, és remélem, hogy így is lesz. Talán már a jövő évben meglesz, de lehet, hogy nem. Ezt mindenképpen nagyon várom… Az a film sötétebb lenne, mint bármi, amit eddig csináltam! De ez nem jelenti azt, hogy ne térnék esetleg vissza a romantikus komédiákhoz. Nem akarok mindenáron kitörni az eddigi szerepköreimből.

– Érdekes a munkakapcsolatod a neves brit íróval, Nick Hornbyval: te játszottad őt, pontosabban a róla mintázott főhőst a Fociláz című könyvéből készült filmben. Nemrégiben a Farelly testvérek elkészítették a film amerikai remake-jét ( Szívem csücskei (2005) ), ahol a foci helyére a baseball került. Beszélgettetek erről Hornbyval? Mi a véleményetek az új filmről?

– Találkoztam Nickkel, miután bemutatták a filmet Angliában, de nem igazán beszélgettünk erről. A felesége, aki az angol film producere volt, részt vett az amerikai változat készítésében is, úgyhogy igazából ezt nem kell valamiféle rivális változatnak tekinteni. Nem nagyon beszélgettünk erről, de hát Nick szenvedélye a foci és nem a baseball.

– És te mit gondolsz az amerikai verzióról?

– Én nem láttam, nem azért, mert nem érdekel – majd szeretném megnézni. Találkoztam is Jimmy Fallonnal [az amerikai változat főszereplőjével], amikor tavaly a Saturday Night Live (1975–)-ban szerepeltem. Nagyon tehetséges fickó. Igazából azt kívánom, bárcsak az amerikaiak el tudnának fogadni egy jó filmet vagy egy elgondolást úgy, mint adományt egy kívülállótól, ahelyett hogy mindent megpróbálnak újra feltalálni – nagyon nagy kár, hogy ez az ösztön vezeti őket. Amúgy meg miért ne lehetne a foci iránti szenvedélyt bemutatni Amerikának, ahelyett, hogy ennyire elzárják magukat a külvilágtól. Sosem szoktam rosszat kívánni egy filmnek, de be kell vallanom, hogy az nagyon-nagyon fájdalmas lett volna, ha az amerikai változat sokkal sikeresebb, mint a miénk, de nem volt kitörő a fogadtatása. Valójában semleges vagyok ezzel kapcsolatban, majd tíz éve csináltam a Fociláz filmváltozatát, úgyhogy érzelmileg ez a dolog annyira már nem érintett meg.

– A „Beszélgetés az angyallal” című kötetben, amit Nick Hornby állított össze kedvenc kortárs brit szerzőinek műveiből, megjelent „A Semmi Osztálya” című novellád. Mostanában készülsz valamire íróként?

– Hááááát, éppen készülök mostanában valamire, majd meglátjuk mi lesz belőle…

– Novella, vagy lehet, hogy valami nagyobb szabású dolog?

– Igen, valami nagyobb dolog…

– A mostani film után esetleg elképzelhető, hogy valaha is megírod majd a saját élettörténetedet?

– Neeem, nem, az teljességgel ki van zárva…

– Valószínűleg nagyon eleged van már a Mr. Darcys kérdésekből, de ezt most sem kerülhetjük el.

– Természetesen… [csendes beletörődéssel]

– Láttad már a Büszkeség és balítélet (2005) új változatát? [Ebben a friss filmben, amely Magyarországon várhatóan 2006 februárjában kerül a mozikba, Keira Knightley partnereként Matthew Macfadyen játssza Mr. Darcy-t.]

– Még nem, mert éppen nagyon távoli, elzárt helyeken forgattam az utóbbi három hónapban. [ Az utolsó légió (2007) címmel készülő, római korban játszódó kosztümös filmet forgatta] Szóval eddig még nem volt alkalmam, de úgy hallottam, hogy nagyon jó, és aki Mr. Darcyt játssza, olyan színész, akit rendkívül nagyra becsülök, úgyhogy meg fogom nézni.

– Milyen érzés, hogy most már van egy új Mr. Darcy?

– El vagyok ragadtatva [hévvel], úgy értem, könyörgöm, csak vigye már valaki!… Egyébként pedig nagyon sok sikert kívánok az új Darcynak!

Forrás: est.hu

Kapcsolódó művészek: Colin Firth

1 hozzászólás