Összes trivia

A filmet nagyrészt a Pest vármegyei Tinnye külterületén forgatták 2000 nyarán, a Garancsi-tó partján. A tó partján hagyott büfékocsi azóta turista látványosság lett. A közelben található egy étterem, amely felvette ezt az ismert nevet. (A mellékút abban az időben az 1104-es számot viselte és Bicske–Piliscsaba között húzódott, napjainkban az 1133-as számot viseli, és Tinnye–Piliscsaba közöttire rövidült a nyomvonala.)

A cím egy valódi helyre utal. „District 6” egy Cape Town-i kerület neve volt, amit az Apartheid 1966-ban lerombolt, hogy helyet csináljon a fehér lakosságnak.

Az idegenek nyelvét úgy hozták létre, hogy felvették, amint sütőtököket dörzsöltek egymáshoz.

A film Neill Blomkamp korábbi rövidfilmjén, az Alive in Joburgon alapszik.

A filmet betiltották Nigériában mivel a kormány úgy érezte, hogy a film gengsztereknek és kannibáloknak állítja be a nigériaiakat.

Miyazakinak annyira nem tetszett a film nemzetközi vágása, hogy küldött egy szamurájkardot a Disney-nek, és egy cetlit: „semmi vágás!”

Az Ohmu (amely az O-mushi szó rövidebb változata) a japán nyelvben azt jelenti: A rovarok királya.

Nauszika siklórepülőjének a neve (Mehve) a német Möwe szóból származik, amely sirályt jelent.

Mijazaki munkáját széles körben inspirálták más művek is, mint Ursula K. Le Guin Szigetvilág regényciklusa, Brian W. Aldiss Földburok (Hothouse), Isaac Asimov Leszáll az éj és J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura művei.
Dani Cavallaro érzi A hercegnő, aki szerette a rovarokat című japán népmese és William Golding műveinek hatását is.
Nauszika nevét és személyiségét Homérosz Odüsszeiájának phaiák hercegnője ihlette.
Bár gyakran Frank Herbert A Dűne című regényével kapcsolják össze, de eddig nem került megerősítésre, hogy az „ohmu” az angol „worm” szó szillabikus fordítása lenne.

Mijzaki elképzelését a szennyezett világról és a szennyezett környezetre való természeti reakciókról a Minamata-öbölbeli higanyszennyezése (Minamata-kór) inspirálta.

Ian DeWeese-Boyd szerint Nauszika „elkötelezettsége a szeretet, a megértés, sőt, a halál iránt, átformálja az őt körülvevő konfliktus természetét, és elkezdi eloszlatni azokat a torz nézeteket, amelyek miatt kialakult”.

Néhány, a filmben látható épületet walesi bányászvárosok ihlettek. Mijazaki 1984-ben személyesen tanúja volt a bányászsztrájknak az Egyesült Királyságban. 1986-ban visszatért és walesi tapasztalatait így osztotta meg: „Walesben jártam a bányászsztrájk után. Igazán csodáltam, ahogy a bányászszakszervezetek küzdöttek a munkájuk és közösségeik végnapjaiig, és azt akartam, hogy tükröződjön a filmemben azoknak a közösségeknek az ereje.”
Mijazaki a The Guardiannek adott interjújában elmondta, hogy „Csodáltam azokat az embereket, csodáltam, ahogy küzdöttek életformájuk megmentéséért, csakúgy, mint a szénbányászok tették Japánban. A generációmból sok ember szimbólumként tekint a bányászokra; a harcos férfiak egy kihaló ága. Mára már letűntek.”