Összes trivia

A film eredeti kameranegatívja régóta elveszett, és valószínűleg soha nem fogják megtalálni. Ennél fogva a VHS, DVD, digitális és egyéb modern formátumok filmrestaurálásának jó részét képkockánként kellett elvégezni.

Két olyan dal is készült a filmhez, amelyek nem szerepeltek a musicalben: Liza Minnelli első fellépése a filmben, a „Mein Herr”, valamint Minnelli és Joel Grey duettje, a „Money, Money”. A "Maybe This Time” szintén nem volt hallható a musicalben, azt John Kander és Fred Ebb írta 1964-ben egy másik produkcióhoz, és akkor is Liza Minelli énekelte. Minnelli javasolta, hogy vegyék be a dalt, ami Fosse-nak kezdetben nem tetszett, de hamar meggondolta magát. A rendező később azzal viccelődött, hogy ez egy Oscarjába került, hiszen a számot nem jelölhették legjobb eredeti dalként.

A „Tomorrow Belongs to Me” című számot John Kander és Fred Ebb írta egy hagyományos német dal stílusában, és a filmben arra hivatott, hogy kifejezze a szeretetet „Vaterland” iránt. A dal annyira hatásosra sikerült, hogy gyakran hiszik azt, hogy egy valódi náci induló, ami odáig vezetett, hogy a dalszerzőket antiszemitizmussal vádolták, annak ellenére, hogy mindketten zsidók voltak. Ez egyébként az egyetlen dal, amelyet a kabaré díszletein kívül énekelnek.

Liza Minnelli frizuráját és sminkjét édesapja, Vincente Minnelli rendező segítségével tervezte. Liza és apja Sally Bowles vizuális megjelenését a jazzkorszak olyan ikonjairól mintázták, mint Louise Brooks és Colleen Moore. Minnelli meglepő módon eredetileg Marlene Dietrichre gondolt – akire a legkevésbé sem hasonlít –, de apja csak annyit mondott: „Dehogyis, inkább tanulj meg mindent Louise Brooksról, amit csak tudsz."

Egy időre Billy Wilder, Joseph L. Mankiewicz, sőt, Gene Kelly neve is felmerült, amikor a film producerei rendezőt kerestek a projekthez, mielőtt kikötöttek volna Bob Fosse-nál. Amikor végül leszerződött, Fosse ragaszkodott ahhoz, hogy felülvizsgálja Jay Presson Allen forgatókönyvét, és felkérte Hugh Wheeler írót, hogy írja át a film forgatókönyvét, hogy az következetesebb legyen Christopher Isherwood valós eseményeken alapuló történetéhez.

A Kabaré eredeti Broadway-produkciója 1966. november 2-án mutatkozott be a Broadhurst Theatre-ben, 1165-ször került műsorra, és 1967-ben elnyerte a legjobb musicalnek járó Tony-díjat. Joel Grey az eredeti musicalben is a konferansziét játszotta, amelyért megkapta a legjobb musicalszínésznek járó Tony-díjat. Később elnyerte a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjat a filmért, így egyike lett azok kevés színészeknek, akik ugyanazért a szerepért Tony- és Oscar-díjat is nyertek. Ezt a bravúrt később Viola Davis ismételte meg a Kerítések című filmjével.

Amikor Liza Minnelli megtudta, hogy Sally Bowles valódi személy, újsághirdetéseket adott fel, hogy kapcsolatba kerülhessen vele, de mindhiába, merthogy ő azt hitte, hogy ez volt a karakter igazi neve. Az újságírók azonban hamar kinyomozták, kiről van szó, és hamar pokollá tették a bemutató után egy évvel elhunyt nő életét, mivel ő szívesen mesélt volna az életéről, de a firkászok semmi másról nem voltak hajlandóak kérdezni, mint arról, kikkel feküdt le.

Christopher Isherwood író, aki egy 1937-es novellájához megalkotta Sally Bowles karakterét, nagyon élvezte, hogy a film felélesztette a karrierjét, de úgy érezte, Liza Minnelli túl tehetséges a szerephez. Isherwood saját elbeszélése alapján Sally-t egy 19 éves amatőr angol énekesnőről, Jean Rossról mintázta, aki abban a tévhitben élt, hogy igazi világsztár, noha cseppet sem volt az – ami szöges ellentéte „Judy Garland kislányának”. Magának Rossnak nem tetszett, hogy Isherwood antiszemitaként és olyasvalakiként ábrázolta őt, akit kicsit sem érdekel a politika. Tagja volt a Kommunista Pártnak, majd haditudósító volt a spanyol polgárháborúban. Társa az 1930-as évek végén Claud Cockburn volt, Alexander Cockburn újságíró apja, aki „szelíd, művelt és nagyon szép nőként jellemezte, aki kicsit sem olyan, mint a Liza Minnelli által megjelenített vulgáris trampli".

Amikor Guy Ritchie-t megkérdezték, hogy miért pont Madonnát választotta a szerepre, azt válaszolta „mert olcsó volt és elérhető”.

Amikor a stúdió levetítette a filmet Lina Wertmüllernek, az eredeti film rendezőjének, állítólag a végén felkiáltva hagyta el a színházat: „Mit csináltak a filmemmel? Miért tették ezt?”