Kedvenc
Barbie (2023) 77%
Szerintem ez egy kiváló, maróan gúnyos szatíra. Talán kicsit lehetne didaktikusabb, mert jelen formájában nagyon könnyű egyszerű komédiának értelmezni, akként pedig nem túl jó. De ha képesek vagyunk elfogadni, hogy itt minden túlzás, minden irónia, és mindennek hagynia kell egy kis keserű szájízt, még a legrózsaszínebb vattacukornak is, akkor ez a film remek.
Barbie fényűző életét éli Barbielandben, ahol minden nap tökéletes, ahol minden róla szól, ami a kislányok álma – hiszen itt Barbie mindenki, ő az elnök, ő az orvos, a fizikus, a sellő. Kifogástalanul néz ki, karrierje van, és általában jár mellé egy Ken, aki viszont senkit nem érdekel. Ő csak a mellékkarakter, az idegesítő love interest, aki dísznek jó, de a csajos estékről már ki van tiltva, nem jár neki se karrier, se álomház. Aztán egyik nap Barbie tökéletes, rózsaszín világa összetörik, mikor a vele játszó ember depresszióba zuhan, a halálon és az élete nehézségein kezd töprengeni. Barbie sarka lekerül a földre, narancsbőre lesz, lezuhan a házáról, neki magának is szokatlan gondolatai támadnak. Hogy kiderítse az igazságot, elindul a valódi világba, hogy megismerje a gazdáját – Ken, aki potyautasként szökik be a kocsija hátsó ülésére pedig ugyancsak érdekes felfedezéseket tesz.
Amit szeretek ebben a filmben, hogy minden karaktere problémás. Barbie komikus módon maga a toxikus maszkulinitás, bizonyos szempontból mindazt testesíti meg, amit a klasszikus férfi főhősök szoktak. Szegény másodhegedűs Ken pedig valójában pont a máshol nővel reprezentált archetípus. Nincs semmi szerepe a romantikus partneren kívül, és még abban sem tud kiteljesedni, mert a párkapcsolata egyoldalú és borzalmas. Barbieland semmivel nem jobb, vagy ideálisabb mint a valóság – a nők vezérelte világban ugyanúgy nincs egyensúly. spoiler A barbielandi viszonyok néha olyanok, mintha egyfajta túllövést jelképeznének – a való világ nőinek menedék világát, akik a saját, elég szexista környezetükből elmenekülnek egy mesébe, ahol bármi megtörténhet és bárkik lehetnek, de ami ugyanúgy nem egy funkcionális világ, mert ahhoz együttműködés kéne.
Mindez rengeteg morbid humorral, fura betétdallal, látványos műanyag díszlettel, valamint Margot Robbie és Ryan Gosling kiváló játékával került a képernyőre, így azon túl, hogy elgondolkodtató, sokszor keserűen vicces és nagyon szórakoztató. Abszolút merem ajánlani, de ne sértődjön meg rajta senki, se nő, se férfi. Itt minden keserű, és minden irónia.
