Én nem tudom, mit csináltak a ’90-es években, hogy a filmek annak ellenére baromi jók, hogy hemzsegnek a túlzásba vitt jelenetektől. Adott egy főszereplő, aki durvább, mint Superman, mindig mindent túlél, mindig szerencséje van, megkapja a legjobb nőt, stb. (erről jut eszembe, hogy sosem tudtam eldönteni, Treat Williams szexi vagy ronda a krumpliorrával).
Szóval ez minden film alapsablonja ebből az időből, de mégis jól áll nekik. A látvány – ha a 2000-es évek közepe/vége felé beszélnénk róla – pocsék, borzasztó, de itt még ez is működik, ahogy a helyzetekhez sehogy sem passzoló vicces párbeszédek, és a többi, éééés a többi.
Mégis jó.
A vége meg… uhh :D