Az egyetem elvégzését követően Uozumi Rikuo egy jellegtelen közértben tengeti eseménytelen mindennapjait, amíg újra be nem lép az életébe egykori évfolyamtársa és titkos szerelme, Morinome Shinako, valamint egy varjúbarát középiskolás diáklány, Nonaka Haru.
(Forrás: animeaddicts.hu)
Én a részértékeléseknél szerintem már mindent elmondtam erről az animéről. Szerintem az alapelgondolás nagyon jó volt, hogy úgy mutassuk be a kapcsolatokat, ahogyan azok a valóságban is kinéz(het)nek, ne legyen mindig minden olyan könnyű és első nekifutásra heppy end. No de ez már kicsit túlzás volt. Tudom, hogy kerülnek olyan helyzetbe emberek, mint Rikuo és Shinako meg Haru, tehát a szerelmi sokszög és az emiatti lelkiismeretfurdalás, hogy ne bántsam meg a másikat, szintén gyakori. Viszont ezzel a jellemgyengeséggel nem tudtam mit kezdeni. Egy ideig próbáltam empatikusan átélni, aztán már érdektelenné váltam a probléma iránt. Harun kívül az összes főszereplő életképtelen szerintem, és futják a felesleges köröket egymás után, holott eleve tudják, mi lesz a vége az egésznek. Komolyan, a mellékszereplők sokkal érdekesebbek voltak. Shinako és Rikuo „szerelmi” próbálkozásai egymással, azaz inkább szerencsétlenkedésük olyan szinten lelombozott, hogy azt hittem, hátat fordítok az animének. Miért erőltették ezt az egészet? Még annyira sem érződött közük a kémia, mint miszter szürke és Anastasia között. Haru volt az egyedüli erős karakter, bár ez a tapadása Rikuora kicsit idegesített. Hogy nincs méltósága már? spoiler spoiler Én úgy gondolom, ahogy már mondtam is, ezt a történetet egy másfél órás filmben is el lehetett volna mesélni. Az animáció részletgazdag, főleg az első endig esetében. A színek kicsit fakók, de ez nagyon szépen adja vissza az anime hangulatát. A zene sem rossz, de annyira nem lett maradandó számomra. Hogy ajánlom-e? A White Albumnál azért jobban sikerült szerintem, de itt is játszadoznak az idegeinkkel kicsit a szereplők. :)
Az alapötlet tetszett, alapból szeretem a slice of life dolgokat, főleg, ha van bennük fejlődéstörténet. Jól ki lehetett volna hozni belőle valamit – vagyis a karakterek szépen fejlődnek (voltak erre utaló jelek), majd rájönnek a valódi érzelmeikre egymás felé. Nekem már komolyan mindegy volt, hogyan alakulnak a párosok, csak döntsék el, hogy kit szeretnek (és nem csak az általuk kialakított képet a másikról), majd ezt tisztázzák is. Fogjuk rá, hogy ez viszonylag le is zajlott, bár nagyon sokat töketlenkedtek közben. Shinako meg az öcsike is túl önző és gyáva volt, bár az öcsike azért valamennyire próbálkozott, de az ő érzelmeit sem éreztem komolynak. Inkább kisebbségi komplexus és gyerekkori rajongás, de ez csak az én véleményem Szerintem Shinakonak spoiler
Rikuot amúgy kifejezetten bírtam, jópár dologban meg tudom érteni, de azért ő tényleg egy felnőtt férfi lenne, de Haru a maga 18 évével sokkal érettebben viselkedett, vagy legalábbis ő tudta, mit akart, és próbált is tenni érte. Egyébként én kifejezetten több jelenetet akartam volna a hollóval
De nem ez volt a legnagyobb problémám. Még ha a szereplők olyanok, amilyenek, akkor is a vége felé már haladtak valamerre
spoiler
De ahol a karakterek a 11. részben tartottak, utána én teljesen légbőlkapottnak éreztem a befejezést. Egyszerűen túl hirtelen és megalapozatlan volt. Kár érte.
 | Összehasonlítás |
