A Susin Felső-gimnáziumot mindenki csak „Börtöniskola” néven ismeri, mivel ez Dél-Korea legkeményebb iskolája, ahová a diákok alig 0.1%-a jut be. A diákoknak a tanuláson kívül mindenfajta egyéb tevékenység tiltott, és ennek megszegéséért komoly büntetésekre számíthatnak. Minden évben nyolc nap… [tovább]
Kedvencelte 6
Várólistára tette 40
Kiemelt értékelések
Na, végeztem a doramával, ami elég érdekes történet volt. Az egész egy egyszerű, fenyegető levéllel kezdődik, ami aztán egy nem egészen egyszerű, sőt, meglepően érdekfeszítő pszichológiai thrillerbe ment át. Igazából azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon az ember eleve gonosznak születik-e, vagy azzá kell tenni, hogy a benne levő szörnyeteg végül kibújjon.
A színészi játék egész jónak mondható, kifejezetten engem a Kim Yo Han-t alakító Kim Sang Kyung nyűgözött le. De Baek Sung Hyun is remek volt Park Moo Yul szerepében. A többiekről sajnos ezt nem mindig tudtam elmondani. És persze itt volt a kötelező lánykarakter is, akibe minimum két fiú szerelmes, és akinek természetesen baromi szomorú múltja van az anyja miatt. Egyébként mindegyik szereplőnek van valami difi a múltjában, de ez megint csak szokványos elem.
Kilenc csillagot érdemel tőlem. Az egy csillag levonás azért jár, mert a színészek a sorozat kb. 85%-ában nem mutattak érzelmeket. Tudom, hogy divatos a dél-koreai doramákban a fiatal fiú karaktereket érzelemmentes, coolos figurának feltüntetni, de itt ez valahogy furán jött ki. Sokszor mindegyikük olyan holt nyugodt volt, mintha csupán egy sima vakáción lennének, és nem az életük függne egy pszichopata következő lépésétől.
A helyszín megválasztása – egy világtól elzárt, hegyekben levő iskola – szintén telitalálat volt, amiért külön gratula a készítőknek. És jól ki is használták a hatalmas helyszínt, hiszen itt aztán minden megtörténhet.
Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert tényleg élvezet volt végignézni a 8 epizódot.