Volt egyszer egy kisváros (2022–2022) 85% 24★

Teljesen random jött elém a sorozat és szimpinek tűnt, úgyhogy belekezdtem. Csak úgy elrepült az első rész, ami nem csoda, tekintve, hogy csak 30 perceses volt csak (ráadásul 12 része van összesen, nem 16). Ji Yoolt a nagyapja aszisztense riasztja, hogy siessen hozzá, amilyen gyorsan csak tud, ezért a srác kétségbeesetten siet Szöulból a kis faluba, ahol a nagypapa él. Vagyishogy élne, mivel egy üres ház fogadja a srácot, akit ráadásul egy rendőrnő lekapcsol, amikor megpróbál átmászni a kerítésen. Kiderült, hogy a nagyszülők világkörüli útra mentek, és addig a srácra bízzák a nagypapi állatorvosi praxisát. A pörgős, fővárosi élethez szokott zárkózott srác eléggé megszenvedi, hogy falun mindenki tud mindent és senki sem tiszteli a magánélet és magántulajdon szentségeit. Ráadásul a rendőrnő is mindenhol ott van…
A történet őszintén szólva semmi extra: kellemes viszonylag lassan formálódó románc a főszereplők között, reménytelenül szerelmes gyerekkori barát és persze a kötelezően felbukkanó ex… De igazából kis nyugis sorozat, a konfliktusok hamar befekeződnek, a karakterek nagyjából képesek kommunikálni és a színészek sem rosszak. Én nem hiszem el, hogy ebben a faluban egy macska sem volt :(
Azt azért sajnáltam, hogy pár kérdés megválaszolatlan volt benne. Felvetették őket, aztán elfelejtődtek, például spoiler

Mivel @Gwener előttem nagyon jól összefoglalta a sorozat pozitívumait és negatívumait, amikkel teljes mértékben egyetértek, ezért csak néhány gondolatot írok még le.
8 és 9 csillag között vacilláltam, de mivel jókor talált meg a sorozat, healing drama vagy valami hasonlóként működött, ezért megérdemli a 9-et. Mert ez egy egyszerű, aranyos, szép sorozat. Megnyugtató nézni. Na jó, néha a főszereplők mulyasága meg a harcos falubeliek kissé idegesítőek, de olyan rövid ideig tartanak a jelenetek, hogy mire zavaró lenne, már jön a következő történés vagy éppen egy gyönyörű zöld (búza?)mező.
Ami még nagyon tetszett, az az elején a főcím alatti grafika! Nagyon jól illik a sorozathoz és az egész képi világához. Akár még egy rajzfilmet is megnéznék ebben a stílusban.

Bajban vagyok. Egyrészt nagyon tetszett és rám nem jellemző módon egyben megnéztem az egészet – ugyanakkor sokszor a fejemet fogtam a látottak miatt, és hát át is ugrottam itt-ott ezt-azt….. De összességében szerettem, mert a történet érdekes volt, még a klisék sem zavartak – és külön örültem annak, hogy ha már falusi állatorvosról volt szó, akkor voltak állatok is, akiket gyógyított: tehén, kecske, kutya, bivaly, disznók…. még egy nyuszi is :D spoiler
❆
Szóval először ami tetszett:
– a zene
– a falusi környezet – és azt külön szerettem, hogy hegyek között voltunk, nem a tengerparton
– a rendőrfőnök (ő volt az egyetlen ismerős színész, senki mást nem láttam eddig)
– a kisfiú ♡
– az öreg bácsispoiler
– az asszisztens, és a tájszólása ♡♡♡♡♡ (őt sokszor többször vissza is hallgattam, próbálgattam utánozni is, néha egész jól sikerült… és fogom még gyakorolgatni)
– és hogy a rövidsége miatt elmaradt a melodráma ♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
❆
Ami nem tetszett
– a doki, mert többnyire olyan nagyon tesze-tosza volt, és kb. semmi érzelem nem volt az arcán, de még a szemében sem.
– a 2nd lead, mert olyan nagyon semmilyen volt… nem volt miért szeretni, és ellenszenvet se váltott ki belőlem
– a főhősnő, mert nekem nem jött át, hogy ő a falu lelke, pedig nagyon azt mondogatta mindenki, de valahogy túl súlytalan személyiség volt ő ehhez
– mindkét női egylet az összes asszonnyal végig az agyamra ment, és az ő jelenteiket általában átléptem, amire nem vagyok büszkespoiler

Ez nagyon tetszett. Aranyos, szinte dráma mentes szösszenet. Kb mint a Hometown cha-cha-cha pepitában. spoiler
Helyesek benne a fiatalok, és passzolnak egymáshoz. spoiler