Végtelenül (2014) 71% 8★

Noha az echte, független mexikói alkotások közül nem túl sokat láttam eddig (most hirtelen a Desierto és a Tigers Are Not Afraid ugrik be), ezentúl sokkal jobban oda fogok figyelni mikkel rukkol elő ez a nemzetiség, mert ez a film szabályosan ledöbbentett és kellett két nap mire megemésztettem.
A téranomáliás, időhurkos témakört zabálni szoktam és mindig a legnagyobb érdeklődéssel, módszeresen kutatom az ehhez kapcsolódó anyagokat. Nem sokat tudtam erről az alkotásról, és szerintem ez a legelőnyösebb hozzáállás, mert így a figyelemfelkeltés, a felfedezés élménye hatványozódik. Szellemileg fel is készültem rá, hogy megkapom az ilyenkor megszokott mindfuck adagot, de azzal nem számoltam, hogy ennyire durván fog engem lesokkolni, írásilag és megvalósításilag egyaránt.
Az egyes helyszínek rettentő kreatívan vannak kitalálva, kivitelezve és érdekes módon nem feltétlen kell zárt tér ahhoz, hogy kihozza az emberből a zsigeri klausztofób érzést. A történetszálak minimális expozíciót tartalmaznak, ahol ismertetik a karaktereket, átérezzük az egymáshoz való viszonyukat, hogy aztán a film előrehaladtával átéljem velük együtt azt az istentelen nyomasztást, amit megtapasztalnak. Már ahogy fokozatosan leesik nekik, hogy tércsapdába kerültek, az is valódi reakciókkal vannak előadva, érezni rajtuk a pánikot, de amikor effektíve az arcomba tolták azt, hogy ezekkel a szerencsétlen emberekkel mi történt spoiler később, egyszerűen szóhoz nem bírtam jutni, de még pislogni se bírtam.
spoiler
spoiler
Bravúrosan jól építkezik a film, egyre jobban kapcsolja össze a szálakat, hogy aztán az utolsó kb 20 percre úgy emberesen tarkón vágjon egy montázsokkal, fordulatokkal teli, összetett infó tsunamival. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, de aztán újranézve, fejben levezetve ez egy okosan kifundált, következetes lezárásnak tartom, azonban néhány kirakódarabot nem tudtam ezzel együtt se elhelyezni.
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Hasznosabb lett volna egy kicsit, ha hagynak némi időt a nézőnek a feldolgozáshoz, mert kissé túl gyorsan vannak prezentálva ezek a történetbeli események. Igaz, hogy képekkel és szöveggel is alátámasztják a mondandókat, de egy picit visszafogottabb tempó nem ártott volna, a hatásából szerintem semmi nem ment volna kárba.
Nagyon nehéz memorizálni minden részletet, mert itt akár egy rajznak, egy elejtett félmondatnak, egy értékes tárgynak, egy állatnak, egy cselekedetnek kulcsfontosságú szerepe lehet/van a történésekben. De persze megeshet, hogy nem mindegyiknek van többletjelentése és csak elterelésnek van ott. Akárhogy is, az cefetül átjön a látottakról, hogy az alkotók nem kevés tudatosságot invesztáltak bele.
Még nem tértem ki a színészekre, de nem tudom mikor volt olyan utoljára, ahol ismeretlen arcok ilyen hiteles beleéléssel adták át magukat a szerepüknek. Különösen az idősek, minden tiszteletem az övék!
Komplex, brutál sokkoló, intelligens, profin elkészített, megírt hardcore sci-fi, ami nem való mindenkinek, vannak pontjai, amit a néző fantáziájára bíz, de magamból kiindulva többször kell látni, hogy nagyjából helyreálljanak benne az apróságok is. Ha mégsem sikerül, akkor is rengeteg olyan jelenet tobzódik benne, amik egyszerűen beleégnek az emberbe. Elképesztően erős darab.