Vasutasok (2001) 80% 2★

Szemben a Biciklitolvajok kissé légből kapott, inkább felindulásból ábrázolt szegénységképével a közvetlenül előtte nézett Vasutasok egy sokkal konkrétabban megrajzolt társadalmi, ezúttal már kimondottan brit munkásosztálybéli drámát vázolt fel, aminek az átélése is sokkal könnyebb volt. Kevesebb lelki vonulat mellet egy modern néző számára reálisabb szituáció került benne bemutatásra, mely Kelet-Európától a nyugati világ pereméig bárhol értelmezhető lehet, de elképzelhető, hogy globálisan is.

A Vasutasok célja annak a korszaknak a bemutatása, amiben – miként ez a filmben is szóról szóra elhangzik – „megszűntek a nyugdíjas munkahelyek”. A brit vasút privatizációja nyomán egy csapat pályamunkás először egy eredményorientált cég, majd különböző ügynökségek szárnyai alá kerül. Az egymással versengő vállalkozások és alvállalkozások, az elnyert munkák és feladatok kiszámíthatatlan, embertelen rendszert hoznak létre, aránytalan és bizonytalan fizetésekkel, bizonytalan pozíciókkal, ingázással, szabálytalan és önkényesen irányított munkakörnyezetekkel – nem kell az ezredfordulós Angliában élni, hogy ez az élmény ismerős legyen több európai munkásgenerációnak.
Vonzó aspektusa a filmnek, hogy viszonylag egyhangú színtere és eseménytelen cselekménye kellőképpen színessé válik a központban forgó karakterek magánéletébe való betekintés révén. Az efféle mozikat, amikben egyszerű, hétköznapi történeteket mesélnek el és forrasztanak össze jó színészek segítségével, mindig nagy öröm nézni, és a Vasutasokban is rengeteg az esztétikailag, élmény szintjén vonzó jelenet, cselekményszál és eseménysor, ami látszólag semmiről sem szól. A színészi munka kiváló, bár ismerős arcot szinte alig látunk a színen – Thomas Craiget maximum csak a fekete öves Murdoch nyomozó rejtélyei rajongók fogják kiszúrni, már ha eljutnak ehhez a mozihoz.
A rendezés is kifogástalan, Ken Loach, amennyire ritkán emlegetett, annyira termékeny alkotó – én eddig csak a Felkavar a szél című történelmi drámáját láttam, de a filmográfiában látszólag nyüzsögnek a Vasutasokhoz hasonló földhözragadt, jelen korra reflektáló szociális drámák. Ha a filmjében van hiba, akkor az a végkifejlet lehet: spoiler körülményeinek és következményeinek ábrázolása elnagyolt, teljesen hányaveti ahhoz képest, amit egészen addig elénk tárt a rendező – és még annak ellenére is váratlan, hogy a filmben mindvégig ott lebeg a vasúton dolgozó embereket érő vasúti baleset rémképe. Jobb lett volna, ha spoiler megmaradt volna afféle folyamatosan a fejek felett keringő, de sosem megjelenő szörnynek… Különösképp, mivel az utolsó negyedóra így tényleg szinte leválik a mozi első felének kellemes, tanulságos, sosem szájbarágós, nagyon emberi nézőpontjától.

Tetszett és ajánlom is, jól sikerült angol working class hero movie.