Éjszaka a Földön (1991) 86% 99★

Ez a több országban játszódó film eljátszik a gondolattal, mit láthatnak belőlünk azok akik egy éjszakát töltenek a Földön. Mindegyik város hozta a sajátos atmoszférát ami rá jellemző, így a történetek hangulatához sokat hozzá adott. Az ötlet, hogy taxiból szemlélve járjuk be a várost, igen remek: Egy kamaradarab egy nagy térben. A sorsok egy pillanata vetülnek fel előttünk, amelyek igen emberiek. Kedvenc történeteim New York-ban és Rómában játszódnak. A „nagy almában” játszódó történet a bevándorlók életébe enged bepillantást humoros, de mégis megható módon. Az „örök városban ” pedig Benigni parádézik elvetemült módon.

Ez örök kedvenc marad, mert emiatt lettem Jarmusch rajongója. Emlékszem, azért tetszett nagyon elsőre, mert úgy van humora, hogy közben egyáltalán nem felszínes vagy bugyuta, borzasztó okosak a párbeszédek benne. És amúgy is, helyén van minden. Sosem tudnám megunni.

Annyira zseniális! Amennyire emlékszem ez a második Jarmusch film amit látok és eddig imádom a hangulatát a filmjeinek. Annyira furcsán és tökéletesen kombinálta az éjszaka furcsa, groteszk és sokszor drámain vicces világát egyszerűen elképesztő. Imádtam a világórás megoldást amivel összekötötte a történeteket és a színészek is mind mintha a szerepre születtek volna. Eközben pedig az összes történet annyira emberséges volt. A kedvencem egyértelműen Corky volt és az utolsó történetet szerettem a legjobban (de hát olyan szomorú).

Ötletes és életszagú volt, tetszettek a különféle fejezetek és az időbeli meg földrajzi összekötést is igen kreatívan mutatta meg Jarmusch.
Benigni azért engem is a halálba idegesített a végén. Tipik olasz volt. :D

Háttööö, lehettünk vagy 9 évesek a barátnőmmel, amikor megnéztük titokban, mert épp ez ment a tévében éjjel. Na nem az egészet, csak az utolsó részt, Rómát, a tököt és a bárányt. De már akkor is jókat nevettünk rajta. Azóta persze pótoltam a mulasztottakat. (De titokban sokkal jobb volt.)

Még gimiben az osztályfőnökünk megnézette velünk 9-10. környékén. Akkoriból csak az maradt meg benne, hogy valaki sokat dohányzik benne (ez valamiért nekem akkor hatalmas trauma volt) és szerepel benne Roberto Benigni.
Most újranézve már sokkal élvezhetőbb volt a film. A kedvenceim Los Angeles, New York és Róma voltak. És a zenei aláfestés is kiváló.

Baromi hangulatos és sokszínű film. Azt hiszem, a kedvenc részem a római. Benigni valami fenomenális!

Az első film Jarmuschtól, amit láttam, és rögtön megvett magának ez a rendező. Hiába, Kaurismäko társa. :)
Nagyon tetszett, kivéve Benigni története, ezért csak 9/10-re értékelem. De pont itt látni, hogy mennyire különbözőek vagyunk, a nő, aki mellettem ül, könnyesre röhögte magát Benigni majomkodásán, én komoran ültem, míg máskor én röhögtem, ő pedig csendben volt. :)

#Mladosť
#Febiofest 2015