Amikor egyik este a 14 éves, kissé kocka Ethan és haverja vigyáznak a kishúgára, akit sikerül majdnem megölni, Ethan szülei a lehető legrosszabb büntetést választják: bébiszittert fogadnak. De Ethan rájön, hogy a 17 éves bébiszitter, Sarah, nem egyszerűen csak az csinos lány a suliból, akiért… [tovább]
Vámpírunk, a gyerekcsősz (2010) 26★
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 28
Kiemelt értékelések
Nem volt ez valami eszméletlenül rossz, de az biztos, hogy sokkal jobbnak gondolotam. Az alapsztori érdekes is lehetett volna, de annyi mindent bele akartak süríteni, hogy végül kicsit értelmetlen lett. Ennek ellenére voltak benne vicces részek, amik próbálták a katyvaszt enyhíteni. Szerintem sosem nézem meg többször, egyszer bőven sok volt. :D
Alapjában szeretem a Disney régebbi filmjeit, amiken még én nőttem fel, vagy egy pár évvel azután készültek, de ez sajnos elég gyenge lett. A történetnek semmi értelme nincs, nincs normális eleje és vége, csak úgy történnek a dolgok érthetetlen okokból. A szereplők számomra kiforratlanok, nincsenek nagyon kialakítva és ezáltal nem is tudtam senkit sem olyan kiemelkedően megkedvelni. Szerintem ha idő közben néha nem nézegettem volna el másfelé be sem fejezem a filmet, mert tényleg nem sok értelmét láttam. Egyetlen előnye a rövidsége és spoiler. Ezen kívül viszont ez sajnos egy elég bugyuta filmecske.
Egy újabb vámpíros tinifilm, tartja a színvonalat – és ez alatt azt értem, hogy ha nincsenek nagy elvárásaid, akkor egész nézhető. Semmiképp nem egy gyakran újranézős film, de egy esti kikapcsolódásnak, amikor már tényleg nem akarsz szinte gondolkodni sem, arra pont megfelel. Tini színészeink most sem alkottak kiemelkedően, ha nagy színészi alakításokra vágysz, semmiképp ne ezt a filmet válaszd. Azt azért megjegyezném pozitívumnak, hogy egészen élveztem, hogy a két főszereplő srác milyen kis nyomi, és nem is igazán változnak meg a film végére sem, ők már csak ilyenek (a tizenéves énem ezt nagyon értékelte volna, tekintve hogy milyen kis stréber könyvmoly voltam – nem mintha ez sokat változott volna, a mai napig az vagyok, csupán az egyetemen már nem teljesítek olyan jól, így manapság már nem érzem magam strébernek, csupán könyvmolynak).