Valaki más élete (2012) 75% 25★

Csodás film. Már régóta rajta volt a gépemen, ma délután viszont találomra kiválasztottam egy filmet, és milyen jól tettem, hogy pont emellett döntöttem.
Nagyon tanulságos volt, és minden perce odatapasztott a tv elé. Hasonló élethelyzetben vagyok épp (a 41 évet, a gyereket és a rengeteg pénzt leszámítva), így eléggé lesokkolt.
Szerintem a film lényege nem az amnézia milyenségében gyökerezik, ezért nem is igazán érdekelt, hogy pontosan nem derült ki, hogyan veszítette el Marie az emlékezetét. Ettől függetlenül gyönyörű volt az a kettősség, ahogyan ábrázolták a fiatalkori álmokat, szerelmet, energiával telt személyiséget, és azt, akivé 15 év elteltével válik az ember… és mindezt mennyire megdöbbenve tapasztalja.
Vajon ha lenne lehetőségünk (majd) 41 évesen egy ilyen utazást tenni, mit szólna a fiatal énünk ahhoz, akivé váltunk? Megdöbbenne? Megrökönyödne? Elítélné magát? Vagy csodálattal tekintene a tetteire, döntéseire? Vajon az derülne ki, hogy pont olyan életet élünk, amilyet mindig is szerettünk volna? Vagy rájövünk, hogy mindent elrontottunk, és mindenkit, aki valaha fontos volt nekünk, eltaszítottunk magunktól?
Érdekes egyébként, hogy az egy hét elteltével már lehetett látni, hogy mennyire alkalmazkodott a jelenlegi életéhez, és milyen gyorsan levetkőzte a kezdeti vadócságát…
A másik, amit nagyon keményen az orrom alá dugott a film, hogy mennyire fontos, hogy megmaradjunk annak, akibe a párunk beleszeretett. Persze, fontos a közös fejlődés, de valahol mégiscsak arra vágyunk mindig, akibe beleszerettünk… a sok bolondozásra, viccelődésre, játékosságra. Mert valahol bennünk van az az ember, akik voltunk, csak sokszor nagyon nehéz és kemény meló előásni.
A film vége talán azt sejteti, hogy Marie visszatért 26 éves korába? És vajon emlékszik arra, hogy mit látott? És ha igen, fog tudni változtatni? Megragadja a második esélyt?

Ez nagyon jó volt!
Van valami elképesztő hangulata a francia filmeknek – ahogy ennek is. A történet tökre jó, szórakoztató, a színészi munka kitűnő, nagyon bírom Binoche-t.

Végre nem egy sablon film. Nagyon tetszett, ahogy Marie ráébred, hogy mivé lett a házassága, és próbálja megmenteni. Elkelne néhány kapcsolatban egy kis amnézia.

Az a kérdés, hogy negyven évesen bele tudnánk e nézni a húsz éves énünk szemébe.

Nem lett volna rossz film,nagyon érdekes a témája,de végül is se füle se farka az egésznek.Nem derült ki miért vesztette el az emlékezetét a nő,miért romlott el a házassága,miért nem állt vele szóba Flo,és sok stb.Igazából szinte semmi nem derült ki.Olvastam egy nagyon hasonló könyvet,és ott a végén a nő megtalálta a naplóját,és azt olvasva minden kiderült az olvasó számára is.A filmnél is jó lett volna egy ilyen megoldás.