A disztópikus jövőben Shinjuurou Yuuki nyomozó – akit egyesek a „legyőzött nyomozónak” neveznek – Tokió-szerte megoldja a rejtélyeket. Különös munkatársa, Inga segítségével Shinjuurou éleslátása és találékonysága az ügyekben, különösen a gyilkosságokban, számos rejtély megfejtéséhez és a… [tovább]
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Yuuko
A két főszereplő karaktere elég érdekes, főleg Inga persze, meg majd Kazamori-t is lehet bírni, aki később csatlakozik majd a pároshoz. A történet kicsit lassan indul be, és annyira nem bonyolultak az esetek, de a misztikus szál határozottan feldobta a sztorit. Összességében egy szórakoztató nyomozós-misztikus sorozat volt, és a 11 rész meg Ingáék külön eredetfilmje tökéletesen elég volt rá, nincs nagy hiányérzetem miatta, mert kb minden szál el lett varrva. A zenéit pedig nagyon szerettem, főleg a Yonagahime számait.
Nihilchan
Bár egyszerű detektív történetnek tűnik, mégis sokkal több és sokkal komplexebb, mint az első pár rész alapján feltételezné a néző. Félig-meddig epizodikus, de amikor azt hinné az ember, kimerül a sztori a különböző bűntények megoldásában, a végén kiderül, hogy mindennek van értelme, és ami önmagában értelmetlennek tűnt, valami nagyobbnak a része.
A grafika nem rossz, a lányok szépek, a fiúk sem csúnyák, Yuuki szemeibe szerelmes lettem, de különösebben nem nagy élmény. Igazából tele van olyan szereplőkkel, akiknek nem kell szépnek lenniük, mert nem egy romantikus háremről van szó tinédzserekkel, hanem felnőtt emberekről. Persze ebben is van finom kis szerelmi szál, méghozzá bontakozóban, de nagyon háttérbe szorított és nagyon bimbózó, úgyhogy aki nyálban akar úszni, az válasszon más nézni valót.
Ami nagyon tetszett, az a fő bűntény miértje, mindenre gondoltam, csak arra nem, ami a vég lett. Elég gyakran bocsátkoznak feleslegesen hosszú tudományos elmélkedésbe és párbeszédbe, mindezt ráadásul levetítve egy háború sújtotta, még mindig nem teljesen békés országra. Ezek a szösszenetek néha érdekesek voltak, de a végére kicsit besokalltam, ráadásul, ha elvesztettem valahol a fonalat, igen nehezen találtam rá újra a lényegre.
Lassan haladnak előre a dolgok, amik az utolsó pillanatokra sem zsúfolódnak kiállhatatlanul össze, ugyanakkor mégis kevésnek éreztem ezt a tizenegy részt.
