Tüskevár (1967–1967) 89% 138★

Nem nagyon tudom, hogyan lehet a Tüskevár nélkül, a „Tüskevárak” nélkül felnőni… de igazából nem is nagyon akarom tudni.
A Berekbe menni kell, még ha csak jobb híján a filmvásznon keresztül utazva is.
A ma divatos 'sokpénzért túlélő tábort' alapjai itt vannak lerakva. Nem kell hozzá más, csak egy 'foglalkoznihajlandóagyerekkel' felnőtt, és máris férfi (avagy gyakorlatias nő) vagyon faragva a kölökből. Ez tényleg ennyire egyszerű. Szerintem.
És nyilvánvaló, hogy imádom ezt a sokrészest, és nyilvánvaló, hogy Matula bácsi viszi a prímet.:)

Korábban valószínűleg már láttam a sorozat egyes részeit, de egyben csak a könyv elolvasását követően néztem meg ezt a klasszikus, fekete-fehér ifjúsági sorozatot.
Voltak eltérések a könyvhöz képest, ami nem nagy újdonság, mert általában nem szokták betűről betűre adaptálni a könyveket, de ez nem is baj. Egyes szereplők szerepe megváltozott, például Piri néniből nagymama lett.
A sorozat főhőse Tutajos, és sikerült olyan színészt kiválasztani, aki ezt is sugallja, mert valahogy látszik rajta, hogy ő a főszereplő. Talán a hangja és a megjelenése tette ezt. Ott van mellette Bütyök is, akivel az az érdekes eset állt fenn, hogy utószinkront kapott. Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka, talán az eredeti hangja nem volt megfelelő? Bár így nekem kissé furcsa volt. Az utolsó (vagy az utolsó előtti?) részben viszont – szerintem – egyszer, egyetlen szónál véletlenül az eredeti hangot lehetett hallani.
A sorozatban nagyobb változtatás volt a könyvhöz képest, hogy leginkább a berekben játszódott, és kevesebb jelenetet vettek fel István bácsiék házában, azaz több olyan jelenet is volt, ami eredetileg ott játszódott, azonban a sorozatban már a kunyhóban.
A megvalósítás tetszett, a főcím hozza a 60-as évekbeli filmek hangulatát, és én szeretem ezt a betűtípust is az elején. A zene is vidám, olyan igazi ifjúsági filmhez való. A sorozatban sok olyan jelenetet is láthatunk, amikor Tutajos vagy Bütyök képzelődik – ahogy a könyvben is – és itt mindig az osztályterem jelenik meg helyszínként, és az osztálytársak ámulva hallgatják a két fiú „hőstetteit”, valamint a kedvencem volt az ilyen jelenetekből az, amikor Bütyök esküvőről álmodozott Katival, amit az osztályteremben rendeztek meg, illetve amikor Gyula elképzelte a kacsalábon forgó kunyhó előtti „férfias” délutánt Matula bácsival, amint iszogatnak és szivaroznak, miközben felnőttes témákról beszélgetnek.
Az utolsó rész egy kicsit furcsa volt, mivel a végén volt egy olyan rész, amikor Gyula visszaemlékezik a nyárra, és ez végül is jó ötlet volt, de mégis úgy tűnt, mintha bevágták volna ide az összes kimaradt jelenetet. Néha belógott a mikrofon is a képbe, de hát ez előfordul.
Összességében egy jó kis klasszikus sorozat a Tüskevár, régies a hangulata, és emiatt olyan békés. Valamint tele van jó kis természeti képekkel. Érdekes, hogy a Téli berekből nem készült sorozat.

Nyári szünetben kedvenc. :)

Nem rég olvastam, így friss az emlék, szerintem tök jól visszaadja a könyv történetét.
Itt ott azért vannak bakik (belógó mikrofonok hada, látszik a cameraman árnyéka, tükröződnek ahol csak lehet) de ettől függetlenül szerethető :D

Ez A Tüskevár. És valahogy így kell(ene) filmre vinni minden könyvet.
Tudom fejből a történetet, bármikor felmondom a szövegkönyvet is szerintem, de sosem lehet megunni, ha a TV-ben megy, egyszerűen ott kell maradni előtte és nézni kell.

Emlékszem, 10 évesen elég nehezen olvastuk végig a könyvet (de végigolvastuk!), most azonban a megnézéstől kedvem támadt valamikor (felnőtt szemmel) újraolvasni. Helyes sorozat.

Régebben többször is olvastam, viszont a sorozatot még nem láttam. Nosztalgikus volt újra feleleveníteni az emlékeket. :) Egy ilyen helyen én is szívesen eltöltenék akár hónapokat is. :) Matula bácsi örök kedvenc karakter. :) A Tutajos és Bütyök karakterét alakító színészek is tehetséges gyerekszínészek. Az jut eszembe a Tüskevárról, hogy a mai gyerekeknek is inkább egy „Matula bácsi-féle nyaralásra” lenne szükségük a számítógép és egyéb elektronikai kütyük helyett.

Nem tudom hány részt láttam belőle, de igazából sohasem fogott meg.
Azt látom, hogy a könvynek és a filmnek is van egy alapos rajongó tábora.
Ami alapvetően rendben van és jó, mert olyan értékek vannak benne felmutatva, ami fontos lehet a felnövekvő nemzedékeknek. De amit azért máshonnan is be lehet szerezni.

Szerintem egyébként főként a városi gyerekeknek való.
Nekem valahogy (sima poros, alföldi faluban felnőve) kicsit művies volt az egész.
A városi gyerekek is, meg az öreg Matula is.
Bár végül is egy ifjúsági filmtől, könyvtől ne várjak realizmust.

A Fekete István megfilmesítésekből nekem egyébként természetesen A Koppányi aga testamentuma a csúcs.

Könyvben még mindig jobb, de azért ez se volt rossz. Főleg a komor, hideg időben esett jól elmenekülni a nyárba. Egyetlen hátránya, hogy annyira beleéltem magam, hogy rosszul esett, amikor rájöttem, én milyen messzire vagyok még a nyári szabadságtól…

Újranézős.