Tomb Raider: Lara Croft legendája (2024–) 71% 32★

A Tomb Raider egy üde színfolt volt a „hagyományos” animáció terén, attól eltekintve, hogy sok újat nem ad.
Egy tipikus kincskeresős, világot megmentős kalandfilm sorozat jó pár easter eggel és természetfelettivel.
Az animáció kifejezetten tetszett, még úgy is, hogy Lara sokszor tűnt inkább férfinak, mint nőnek.
A szereplőkről sokat nem tudunk meg, kivéve hősünkről és az antagonistáról.
És igazából ennyi az összes pozitívuma a sorozatnak. A részek rövidek, gyorsan végig lehet nézni, de igazából ezt bármelyik kalandfilm tudja. Lara kapcsolatait a nevelőapján kívül nem ismerjük meg mélyebben, így igazából nem aggódtam a szereplőkért.
Az is vicces, hogy mennyire védi őket a plot armor. Rájuk szakad a plafon, odavágják őket egy sziklához, de kifújják magukat és minden megy tovább.

Remélem a második évad kicsit izgalmasabb lesz, mert a mítikus részeket leszámítva nem igazán kötött le a kincskeresős nyomozgatás.
De legalább ösztönöz, hogy végigvigyem végre a Legend-trilógiát.

Igazából egy jó kis sorozat. És ami a legnagyobb negatívum, hogy ha csak ennyit írtam volna, akkor igazából minden lényegeset el is mondanék. Nyilván jó, hogy hagyományos animáció és még aránylag jól is néz ki (mondjuk manapság már egy csomó szépre sikerült animáción látszik némi anime-hatás… ezen is…), ez automatikusan fentről indítja a pontozást. A film története túlságosan is követi a játékét, bár ez nem baj, azért „adaptáció”, viszont az egész egy biztonsági játék.
A történet tök jó, csak mást nem lehet róla elmondani, mert semmi kiemelkedő nincs benne, de nem rossz, nem lehet szidni.
A karakterrajz tök jó, csak mást nem lehet róla elmondani, mert semmi kiemelkedő nincs benne, de nem rossz, nem lehet szidni.
A zene elég felejthető, de aláfestésnek jó.
És látszik rajta a videojáték-hatás, mert szegény Larát és a többieket folyton jól helybenhagyja a forgatókönyv (verés, sziklának csapódás, esés, stb.), de ők végig jól elvannak, akció közben meg nem is számít semmit, hogy mi történt velük az előbb.
Amit még megjegyeznék, hogy pontosan tudom, hogy a játékok is fejlődtek, és nem is lenne jó, ha Lara a 90-es évek… hmm… túlzó testarányaival bírna, de skacok! Ez a csaj mégis évtizedekig egy szexszimbólumszerűség volt, ennél lehetett volna egy picit nőiesebbre rajzolni.
Összességében azonban már vagy 20 éve időszerű volt egy komplexebb Tomb Raider rajzfilmsorozat, és ha nem is tette túl magasra a lécet, azért ez megjárja. Remélem, a második szezon dobja majd a lelkizést és egy régebbi vágású akciósorozatot ad nekünk, mert ez konkrétan úgy működne. Azoknak ajánlom, akik szeretik a játékokat vagy szívesen megnéznek egy jó rajzfilmet, de nincs magasan az igényküszöbük.

Nagyon szerettem a Survivor trilógiát, így külön örültem, ha már új Tomb Raider széria, akkor ehhez az időszakhoz nyúlnak. A sorozat a trilógia után játszódik, érdemes ismerni a játékokat, mivel több mellékszereplő is felbukkan belőlük (Jonah, Abby, Roth), de persze enélkül is kaphatunk egy szórakoztató kalandot. Van itt minden, ami a játékokat is jellemezte, kicsit sűrítve. Charles Deveraux, mint rossz karakter érdekes volt, és külön öröm volt hallani Richard Armitage-t (bár nekem akkor is Trevor Belmont marad). Hayley Atwell is tetszett a szerepben, érződik hogy itt már egy felnőttebb Larát akartak mutatni, mint a trilógiában. Az animáció is tetszett, jók voltak a tájak, különböző helyszínek. A mozgásoknál éreztem kicsi elnagyoltságot, de ezt is el tudtam neki nézni.

Viszonylag egyszerű cselekmény, világmegmentős kaland kínai mitológiára építve (Nü Wa ötszínű köve, bár itt eleinte négy kő szerepelt csak, és természetesen teljesen más szerepet adtak nekik, mint a mítoszban). A gonosz fickó elrabolja Larától az ősi ékkövet, amiről kiderül, hogy érzelmeket irányít, sőt, van belőle többféle is – pontosabban egy-egy érzelmen keresztül irányíthatóak vele emberek. Ám használatuk megbontja a világ rendjét, és káoszba taszítaná a bolygót. Ifjú hősnőnk és barátai ezt igyekeznek megakadályozni.

A látvány remek, akciódús a cselekmény, helyenként drámázgatással, de tetszik, hogy egy barátságra épülő csapat a főszereplő, nem egyszemélyben Lara. És végre jól mondták ki a mitológiai kifejezéseket is (pl. nem főnixezték le a Cinóber Madarat). Szívesen nézném tovább újabb évadokkal. Hiányzik a Johnny Quest érzés! :)

Nem rossz, de rengeteg sebből vérzik a produkció.
A történet eléggé egyszerű, olyannyira, hogy ez kvázi a harmadik játék – az új trilógiából – újratöltve és kicsit más körítéssel. Értem én, hogy azoknak új akik nem játszanak, de elsősorban azok nézik ezt, akik rajongok, tehát minimum youtuben végignéztek egy végigjátszást, így elvárható némi újítás és egyediség. Az egyetlen dolog ami feldobja, az a kínai mitológia.
Emellett a karakterek ábrázolása gyatra, ami alatt nem feltétlenül arra gondolok, hogy Zip meleg – a játékokban nem az –, hogy Lara úgy néz ki, mint egy férfi, Chun Lee-t megszégyenítő combokkal és nála is arra céloznak, hogy meleg, hanem arra, hogy Lara-t egy picsogó, lelki roncsnak állítják be, aki olyan dolgokat csinál, mint Superman.
A párbeszédek is olyan, semmilyenek voltak. Legtöbbször ugyanarra futott ki a beszélgetés, ami egy idő után unalmassá vált. Ha mégsem, semmi újat nem közöltek vele a forgatókönyv írók.
De, hogy pozitívumot is írjak. Az animáicok nem kiemelkedőek, de rendben vannak, ahogy a környezet is szépen van ábrázolva.

Szerintem elég jól hozta a játék hangulatát (és túlkapásait is). Lara elég sokat lelkizett, de nekem nem volt túlzó. A sorozatból készült játékot jobban el tudom képzelni, mint a filmekből készültet.
Én valami ilyesmit vártam ettől az animációtól, mint amit adott.

A játékok hatalmas rajongója vagyok, nem volt kérdés, hogy megnézem ezt a sorozatot, és önmagában rajzfilmsorozatként nem jó, de végig azt képzeltem, hogy ez a következő játék és éppen azt játszom végig, így viszont baromi jó volt. Képzeletben néha nyomkodtam a Q-t :D de ezt csak egyszer tették bele még az elején.
A rengeteg játékból kivett easter egg-el nekem nagyon szimpi lett, főleg, hogy a régiekből is merítettek ihletet a készítők (pl a t-rex).
Összességében ledaráltam két este alatt, szórakoztatott, nekem tetszett.
Annak is nagyon örülök, hogy szinkronizálták, de könyörgöm, miért Földes Eszter? :„„( Nincs vele bajom, tök jól átadta az élményt, de nekem végig szürke ötven árnyalata feelingem volt, ami komikussá tette :D
Roth (de miért lett Rót???) szinkronhangját nagyon eltalálták, meg Abby-ét is, a többieknél emelgettem a szemöldömet :D