Tollasbál (2019) 84% 26★

Ez nagyon jópofa természetfilm, illetve inkább a madarak jópofák benne. A kis kertész mennyire ügyes hangutánzó. Ezen le is döbbentem. A nőstények milyen válogatósak… de becsülendő a hímek kitartása. Micsoda táncprodukciókat adnak elő :) A zene nagyon illett a jelenetekhez :)

A narrációval meg a zenékkel együtt ez egy igen szórakoztató film, bár kicsit furán, hirtelen ér véget. (Az imdb szerint sorozat, de a Netflixen nem az, a plakát szerint sem, hanem egyetlen 51 perces film. Talán eredetileg sorozatnak készült, azért lett ilyen furán vége.)
Hihetetlen, hogy vannak madarak, akik éveket töltenek el a rákészüléssel egy pár másodperces aktusra. Új kedvencem az aranybóbitás kertészmadár, az építményével meg a hangutánzó tehetségével! :)

És azt állítjuk, hogy nem szól minden a szexről?!
A paradicsommadár-félék életében legalábbis minden arról szól. A film rendkívül szórakoztató módon, nagyon ötletes kategóriákba sorolva mutatja be több madár párkeresési „táncát”. A tojók ugyan nem minden esetben, de én az egész film alatt le voltam nyűgözve.
A táncokhoz a remekül kiválasztott zenék és Stephen Fry narrációja pedig hab a tortán.
Ilyen jól még nem szórakoztam természetfilmen!

Hogy ezeknek a madaraknak mennyi idejük volt arra, hogy ilyen pompás tollkat, párkeresési táncokat és diplomáciát fejlesszenek ki. Ezek után mondja nekem valaki, hogy mindez csak mutáció… Ez lenyűgöző volt és bár valóban hiányzik egy rövid zárás a film végéről, de mindenképp érdemes megnézni.
A hangutánzó madáron pedig egyenesen lehidaltam…

Kétségtelen, hogy ilyen jópofa természetfilmet még nem láttam, és ez nagyban köszönhető Stephen Fry narrációjának, illetve a hangulatos zenének. Kedvencem MacGregor volt, akárcsak a nőstényt, engem is sikerült lenyűgöznie a sokoldalúságával :))