Tokyo Revengers: Tenjiku-hen (Tokyo Revengers 3.) (2023–2023) 73% 6★

Esküszöm, már hiányzott ez az anime, na nem Takemichi miatt, hanem a sztorija miatt, illetve mindenki más miatt, mert a legtöbb szereplő még mindig sokkal érdekesebb, mint Takemichi. Bár köztük is Kisaki, az ő motivációja érdekelt a legjobban, amiről már voltak sejtéseim, de most be is bizonyosodtak. Az anime remekül bemutatja egyébként, hogy Kisaki egy pszichopata, illetve hogy válik azzá. Először is mint a legtöbb szereplőnkkel, nyilván vele sem foglalkoznak a szülei, mert mire gondoljon az ember, ha jelen sincsenek még visszaemlékezés, utalás formájában is, hogy de igen is, ők próbálkoznak, mert hát ugye kamaszokról van szó, akik ebben a korban titkolóznak is a szülők előtt, de az is általában miért? Mert korábban sem foglalkoztak a gyerekkel eléggé. Emiatt szinte mindenkinek van valami nagy traumája, ami miatt elmentek otthonról és egy pszichopata/szociopata lett, mert ha nagy részük megkapná a támogatást, hogy feldolgozza azokat a traumákat, amik érték őket, akkor talán nem térnek ilyen útra. Kokonál is például. Mondjuk az sem derült ki, hogy gyulladt ki és égett le olyan gyorsan az a ház, de az egyértelmű volt, hogy nem bírta feldolgozni Akane halálát. Koko is és Kisaki is már fanatikussá válik. Utóbbinál odáig fajul, hogy „ha az enyém nem lehet, akkor ne legyen másé sem.” Izana sem kapott segítséget ott, ahova került, legalábbis erre sem volt semmi utalás. Egyedül Shinichiro próbálta támogatni, de ő is rosszul állt hozzá, hisz ha tudta az igazat, akkor nem kellett volna azzal szédítenie, hogy a bátyja. Úgyhogy Shinichiro közbenjárása is rátett arra, hogy még inkább ilyen lett. Aztán még jött Kisaki… Igazából talán ez volt az egyik legizgalmasabb évad, de nem Izana és a Tenjiku miatt, hanem mert egyre közelebb került az igazsághoz, Kisaki céljához és megállításához, emiatt egyre kétségbeesettebb lett. Takemichi még most is sokat bénázott, hülye volt – az Emmás dolgon még mindig nem tudok napirendre térni –, nagy volt a pofája, hogy majd ő megmutatja, és bár tény, hogy még mindig nem tud verekedni, nem futott el, és kitartott. Mondjuk az továbbra is egy csoda, hogy még nem került élete végéig tolószékbe… Érdekes felvetés volt amúgy, hogy Kisaki is utazik az időben, de aztán a vége meglepett, de van egy olyan érzésem, hogy nem halt meg. Sőt Hanma is továbbra is gyanús. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok, mi lesz még itt.

Ez az évad valahogy jobbra sikeredett, mint a karácsonyi kiadás. Kisaki nyomott egy all-int, olyan messzire ment, hogy onnan már nincs visszaút.
Egy családi dráma elevenedik meg, és olyan szereplők is elhullanak, akik egyáltalán nem érdemelték meg.
Persze a Tenjikut sem kell félteni, tele van szuperemberekkel, ráadásul a Toman jelentős hátránnyal indul csatába.
Remélem az utolsó évad is legalább ilyen lesz!