Karsh forradalmi vállalkozása a világsiker határán van, amikor a temetőjében több sírt megrongálnak, és majdnem megsemmisítenek, köztük a felesége sírját is. Miközben a támadás egyértelmű indítékának felderítésén fáradozik, a rejtély, hogy ki és miért okozta ezt a pusztítást, arra készteti… [tovább]
The Shrouds (2024) 6★
angol
Képek 36
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Kino
Az érzés, hogy birtokba vehetsz egy testet az által, hogy eléggé megfigyelés alá vonod, a szex általi kielégülés vágya, valami bizonyosság keresése az egyre nyugtalanítóbb és paranoidabb spekulációk, konteók tengerében. Ezekről mesél Cronenberg, és arról, hogy valahol mindez milyen kísértetiesen hasonló. Nagyon nehéz kötődni ehhez a fajta „gyászhoz”, mert intimitásnak nyoma sincs, a léleknek nyoma sincs, a másik embernek nyoma sincs, csak álmok, visszaemlékezések, testvéri hasonlóságok által bontakozik ki egy olyan ember portréja akinek a test a temploma és ha tehetné, a másik testében élne, még akkor is amikor az már oszlik. Lehet mondani, hogy költői, művészi és nyilván szimbolikus is valamilyen formában. De hogy mennyi igaz ebből Cronenbergre? Így akar bepillantást engedni saját valójába és gyászába? Vagy amolyan blöff ez, ami mindenről szól egy kicsit, de semmiről nem mond túl sokat? Nézzük hát újra, részleteként. Képkockánként. Hátha megpillantjuk benne a titkot! A nagy AHA momentumot. Hátha megértjük Cronenberget teljes valójában, jobban mint az összes eddigi filmjén keresztül amin át megfigyeltük és boncolgattuk. A mozi halott és a film a tetem, tetszik érteni?
